olvasóbarát P értékelése


>!
olvasóbarát P
Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

„Manapság gyakran mondogatják nekem az emberek, hogy „milyen szerencsés, amiért ilyen csodálatos apja volt.” Azt képzelik ugyanis, hogy amiért annyi szeretettel és megértéssel írt rólam, ugyanolyan szeretettel és megértéssel játszott is velem.”

Láttam egy filmet, https://moly.hu/karcok/1043433 a Viszlát Cristopher Robin címűt, majd szétnéztem egy kicsit a molyon, hogy mit olvashatnék hozzá. Elgondolkodtató történet, ahol az apa a háború miatt, a fiú a gyermekkori „megírtság” miatt lett egy kicsit sérült. Mindketten megírták életük történetét, az apa könyve Már túl késő… címen jelent meg. Az anyáról a filmből és ebből a kötetből is szerezhetünk információkat. Az Amikor még kicsik voltunk című kötetből pedig hozzáolvastam a verseket.

A film jól összefoglalja mindazt, amiről olvastam. ebben a könyvben (is): ..”apám az én gyermeki vállamra támaszkodva jutott fel a csúcsra, hogy ellopta tőlem a tisztességes nevemet, engem meg cserben hagyott azzal a kétes hírnévvel, hogy az ő fia vagyok.”
Tetszett, nem olyan kiforrott a stílusa, mint az apjáé, de sok érdekeset elmesél a család életéről. Az egykesége nagyon meghatározó, „ ha az ember egyedül van, akkor a vidék nem játszótér, hanem a társunk.”
Elgondolkodtató az is, hogy az apja nem csak azért nem foglalkozott-e többet a fiával, mert a középosztálybeli angol családokban ez volt az általános, a gyerekekkel főként a dadus (8 éven át nevelte) foglalkozott, meghatározott ideje volt annak is, hogy a szülőkkel mely napszakban találkozhatott. 10 éves kora után elmélyült a kapcsolata az apjával, közös tevékenységeik voltak.

3 hozzászólás

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Christopher Milne, a Micimackó-könyvek Róbert Gidája, egész életében nem tudott szabadulni könyvbéli nevétől és szerepétől. Fájdalmas, sőt tragikus élményévé vált a gyerekkor. A. A. Milne fiaként és Micimackó barátjaként azonban felnőtté válni is lehetetlen. Könyvében nemcsak saját történetét írja meg, hanem az egész családjáét, de még a mesebeli rokonságét is. Így ismerjük meg a valódi Micimackót, Fülest, Tigrist és a többieket.
„Róbert Gida már a kezdet kezdetén megjelent az iskolában, és azzá lett, amivé később is vált – égő sebbé, ami sohasem akart begyógyulni.” "Apám a maga útját járta, és egyetlen ösvényt sem taposott ki nekem, amelyet követhettem volna. De vajon egyedül haladt azon az úton? És mindent a saját erejéből ért el? Sötét pillanataimban, amikor London utcáin vánszorogtam és munkát kerestem, úgy láttam, hogy apám az én gyermeki vállamra támaszkodva jutott föl a csúcsra. Ellopta tőlem a tisztességes nevemet, engem meg cserbenhagyott azzal a kétes hirnévvel, hogy az ő fia vagyok…"

Hirdetés