Arcturus értékelése


>!
Arcturus
Boris Martinović: Tokiói lilaság

Ez a regény a szerző első műve, és már az első oldalon megnyert magának a stílusa. A gyönyörű képekkel, leírásokkal, metaforákkal élő író az egész könyv során beveti ezeket az eszközöket. Nem mondom, hogy kicsit néha nem volt sok belőle, hogy nem volt túlzó, túlságosan leíró az egész, mert bőven előfordult, hogy kvázi érdektelen részleteket sorokon, bekezdéseken, oldalakon át részletezett. De mégsem csömörlik meg tőle az ember, mint Jókai esetében. Ez a regény lassú és lelassít, nyugodtan és pontosan adja át a legnyomasztóbb, leghervasztóbb, legfelemelőbb érzéseket, érzeteket. Nem rohan sehová.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2017/12/20/a_magikus_realizmu…


Boris Martinović: Tokiói lilaság

Boris Martinović: Tokiói lilaság

Tokió, tavasszal. Sibuja utcáin színes emberáradat hömpölyög, Roppongi fényei lüktető táncot lejtenek, a Meguro partján a megújulás frissességével virágzik a cseresznye. Akiko mégsem a része. A lelke hónapok óta valamiféle szürke homályban, kietlen sivatagban vándorol. Akár egy szellem a létezés határán. Sem a családja, sem a legjobb barátnője nem képes áthatolni a falon, amit maga köré húzott. Csak Kakasi, a rejtélyes zenész, akivel egy alagsori jazzbárban ismerkedik meg. Lila tekintete mintha réseket találna Akiko falán, és a lilaság apránként kúszik a sötétség legmélyére, hol Kakasi trombitajátékán, hol a szavain keresztül. Története egy magának való szaké mesterről, a szerelméről, a háborúról, a kalligráfiáról, ízekről és illatokról, életről és halálról szól.
Boris Martinović első kötete egy összetett lélektani regény, melyben mágikus módon fonódnak össze emberi sorsok, finoman árnyalt hangulatok, a valóság jelenetei és a misztikum látomásai. A helyszínek, a szereplők, a képek és a hangulat merőben japán, a szerző mégis egyedi világot alkot, mely bensőséges hangon szól az olvasóhoz.

Hirdetés