Kovács_Heni értékelése


>!
Kovács_Heni
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Nem tetszett. Egy Kosztolányi-regénytől fantáziadúsabb főszereplőt várnék el. Izgalmasabb lélektani boncolgatást. Kevesebb tőmondatot. Mert azokat nem szeretem. Kiváltképp kétszáz oldalon keresztül. Fúj.

Néró mégiscsak történelmi személyt, és mint ilyen, elsősorban a politikai cselekedetei által ábrázolható. Kosztolányi viszont a művészeten keresztül szerette volna bemutatni, ami azért nem jó választás, mert Néró irodalmi ténykedése nagyon szerény, nem lehet vele kitölteni egy teljes regényt, és plána nem ráerőltetni a művészetbe beleőrült gyerek szerepét. Az anyjával, nevelőjével és szeretőjével fenntartott kapcsolatokat igyekszik még előtérbe helyezni Kosztolányi, de egyik szál sincs igazán kidolgozva, a szereplők ráadásul borzasztóan unszimpatikusak.

Őszinte leszek, untam a regényt, pedig egyébként szeretem Kosztolányit.

2 hozzászólás

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kosztolányi Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál – üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a „véresen-fájó dilettantizmus” drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.