Olya értékelése


>!
Olya
Szöllősi Mátyás: Váltóáram

Vannak könyvek…

Vannak könyvek, amik csak úgy tetszenek, mert éppen olyan a lelkiállapotod, hogy „eltalált” a stílusuk, a nyelvezetük, a történetek, meg mit tudom én micsodák.
Aztán vannak könyvek, amik valami miatt sehogy sem jönnek be. Azokat el sem tudod olvasni, hiába is kapott a szerzőjük, mondjuk Nobel-díjat érte. Távol állnak tőled, mint szesztől a föld.
És van a Váltóáram… Aminek megmagyarázhatatlanul bejönnek a szófordulatai, a történetek meghökkentő részletei és megoldásai, a különféle hasonlatai, az apró, rejtett humora, ami övezi, és nem utolsó sorban témáinak teljesen hétköznapiassága. Lásd az utazás versus vitatkozás vezetés közben motívumát. Ez az egyik bravúros fogása, szerintem, ennek a könyvnek, hogy annyira közvetlenül írja le mindazt, amit nap, mint nap érzékelünk, megélünk, hogy már- már az az érzésünk támadhat, hogy túl szürke, túl lehangoló, nyomasztó. Pedig nem az! Bőven van benne szín és mozgás, és minden, ami szerethetővé teszi. Annyira szerethetővé, hogy örülsz, hogy fogod, tapintod, buszon olvasod, ágyban, vizsga közben várva, de még a megállóban is a Napnak háttal. Olvasod és ízleled és élvezed, hogy a kórháznak „foszöld függönyei” megfosztanak a szabadságodtól, és már nem mehetsz északra.
Igazából, nem is mozdulhatsz ki a rutinodból, mert meg vagy kötve, kezed, lábad. És el kell olvasnod a könyvet, már legalább két hete, mert alig van rá csak két perced…
És akkor még nem is beszéltünk a váltakozó elbeszélői stílusokról, szólamokról. Egyik novellában egyes szám első személyben számol be az elbeszélő az őt ért eseményekről, a következőben már egy hatalmas váltás, az egyes szám második személyű narrátor képében, akinek a szava annyira brutális tud lenni, annyira közelivé, emberivé tudja tenni az olvasottak legapróbb részleteit is, hogy te, az Olvasó, már- már úgy érzed: de hát ez akár rólam is szól/hat! És a mindent tudó harmadik személy, aki igaz csak egy novella erejéig jelenik meg, de hatása nem elhanyagolható.
Ha volna még egy csillag, odabiggyeszteném hatodiknak az öt mellé, de még így sem lenne teljes…
Elfogultság ide vagy oda, ha kellő nyitottság van benned, megérezheted az igazi üzenetet!


Szöllősi Mátyás: Váltóáram

Szöllősi Mátyás: Váltóáram

Az Orion csillagkép egyik csillaga fölrobbant, és a maradványa nagy, fehér foltként ragyog az égbolton, mintha egy másik hold is sütne az éjszakában, megvilágítva valóságos, földi élethelyzeteket. Vágyakozás, csalódás, betegség, szégyen és magány – csupa olyan dolog, amiről nehéz beszélni. A kötet kilenc novellájában egyszerre formálódik meg egy sejtés – egy már-már apokaliptikus vízió –, és elevenednek meg abszurd, de nagyon is hús-vér figurák, akiket ismerhetnénk akár a mindennapjainkból is. Szöllősi Mátyás első prózakötetének ereje többek közt a pontos lélekábrázolásban és a látomásos, költői nyelvben rejlik.

Szöllősi Mátyás (1984, Budapest) Önálló verseskötetei: Aktív kórterem (Parnasszus, 2010), Állapotok – negyvenöt töredék (Kalligram, 2011). Íróként mindhárom műnemben alkot. Fotóriporterként is dolgozik. Örkény István-ösztöndíjas és a Budapest Katalógus szerkesztője.

Hirdetés