makitra MP értékelése


>!
makitra MP
Veres Attila: Odakint sötétebb

Régen olvastam ennyire különleges hangulatú könyvet. Bár egy nap alatt kivégeztem, mégis nehezemre esett olvasni, többször le kellett tennem, bármennyire is kíváncsi voltam rá, mert igényelte. Igényelte az odafigyelést, a gondolkodást és egy kicsit az elmélyülést is – érdekes egyveleg ez egy sci-fi – horrortól. Vagy inkább egzisztencialista drámát mondjak?

Az Odakint sötétebb egy hamisítatlan magyar (vagy nem is tudom, ká-európai?) alkotás. Tetten érhető a már említett hangulaton, a szereplői céltalanságán és a világ abszurditásán. Ha nem magyarázta volna meg a könyv a véget nem érő kártyajátékot, akkor sem lett volna semmi baj, hiszen „hé, gyerekek, csak itthon vagyunk!” Ahogy Krzysztof Vargánál is írtam, megfekszi a gyomrunkat a magyar ugar. Még ha nagyon ismerős is.

Főhősünk, Gábor spoiler, szerelmi bánatát kúrálandó érkezik a vidéki Magyarországra (biztos vagyok benne, hogy ez vagy B A Z megye, vagy ott van a környéken), hogy a titokzatos módon felbukkanó állatokkal törődjön. Persze, szokás szerint a cél a világ megmentése, de Veres Attila valami olyan egyedi és izgalmas világot hozott létre, ami a háttérben húzódó kliséket felülírja, meglovagolja.

Remekül gondolta végig és ábrázolta a magyar valóság „fejlődését” a ’80-as évekbeli eseményektől. Hihető a világ és ezen nagyon sokat segítenek a fejezeteket bevezető idézetek – még egy fajta nosztalgiafaktor is kialakult bennem, amikor az ismerős neveket (Torgyán Józsi bácsi, isten nyugosztalja, biztos örülne ennek), címeket olvasgattam. De az egész olyan igazi és mégis vérfagyasztó. Vagy éppen pont azért az?

Kiválóak a karakterek, mintha a kortárs magyar próza mestereinek vidéki világát öntötte volna le némi fantasztikummal. Kiábrándult, de nem annyira, mint Totth Benedek vagy Potoczky, viszont líraibb a hazai SFF nagyágyúinál. Elemezgethetem én itt még órákig (jól vagy rosszul teszem, ezt inkább nem értékelem), de a lényeg inkább az, hogy olvasni kell és hagyjátok, hogy szokatlanságával a bőrötök alá másszon.

12 hozzászólás

Veres Attila: Odakint sötétebb

Veres Attila: Odakint sötétebb

1983-ban minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.
Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?
Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.
De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.

Hirdetés