Vhrai P értékelése


>!
Vhrai P
Boris Martinović: Tokiói lilaság

A könyv témája és én olyan távol állunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. De ez az a könyv, ami meggyőzött, hogy a mágikus realizmus témakörében is lehet minőségit alkotni. Mindezt ráadásul úgy tette, hogy nem élt a szokásos közhelyekkel. Fontos filozófiai, lételméleti kérdésekre is kitért. A felvázolt elmélet és gondolatrendszer pedig nagyon elgondolkodtató. A mű első fele azonban nem győzött meg annyira, nem igazán tudtam mégis mire akar kilyukadni. Helyenként a párbeszédek pedig nagyon „dagályosra” sikerültek.

http://libellum.blog.hu/9999/12/31/a_latszat_neha_csal_699


Boris Martinović: Tokiói lilaság

Boris Martinović: Tokiói lilaság

Tokió, tavasszal. Sibuja utcáin színes emberáradat hömpölyög, Roppongi fényei lüktető táncot lejtenek, a Meguro partján a megújulás frissességével virágzik a cseresznye. Akiko mégsem a része. A lelke hónapok óta valamiféle szürke homályban, kietlen sivatagban vándorol. Akár egy szellem a létezés határán. Sem a családja, sem a legjobb barátnője nem képes áthatolni a falon, amit maga köré húzott. Csak Kakasi, a rejtélyes zenész, akivel egy alagsori jazzbárban ismerkedik meg. Lila tekintete mintha réseket találna Akiko falán, és a lilaság apránként kúszik a sötétség legmélyére, hol Kakasi trombitajátékán, hol a szavain keresztül. Története egy magának való szaké mesterről, a szerelméről, a háborúról, a kalligráfiáról, ízekről és illatokról, életről és halálról szól.
Boris Martinović első kötete egy összetett lélektani regény, melyben mágikus módon fonódnak össze emberi sorsok, finoman árnyalt hangulatok, a valóság jelenetei és a misztikum látomásai. A helyszínek, a szereplők, a képek és a hangulat merőben japán, a szerző mégis egyedi világot alkot, mely bensőséges hangon szól az olvasóhoz.

Hirdetés