marcipáncica értékelése


>!
marcipáncica
Dallos Sándor: A nap szerelmese

Számomra hatalmas meglepetés volt, hogy mennyire olvasmányos és cselekményes a könyv, sokkal inkább fantáziával átszőtt regény, mint száraz életrajzi elbeszélés, és én ennek nagyon örültem, mert tényleg faltam az oldalakat, teljesen elmerültem a történetben, és élvezettel olvastam Dallos sorait.
A könyv első fele, az asztalosinas-évek, a kezdeti festő élmények, a betegségek, szerelmek, kalandok évei igazi kalandregényt tettek ki, a Pestre költözés, az itteni sikerek és tragédia igazi tetőpontja volt a könyvnek, egészen eddig a pillanatig úgy tekintettem rá, mint mesterműre, új kedvencre. Viszont itt volt egy elég hosszúra nyúlt mélypont, Sven és Miska bécsi szerelmi históriája számomra már fárasztó, nyögvenyelős és unalmas volt, itt sajnos teljesen elvesztettem a kezdeti lelkesedésemet a könyv iránt, ezeknél a részeknél már éreztem egy bizonyos fokú önismétlést is, és felesleges kitérőket. A könyv vége kárpótolt ezekért valamilyen szinten, a Siralomház megfestésének felzaklatott, érzelmekkel teli pillanatai nagyon erős lezárást adtak ennek a kötetnek, és megalapozták a tökéletes felvezetést a folytatáshoz.
Dallos vitathatatlanul nagy szakértelemmel, szeretettel és odaadással írta meg ezt a könyvet, ez árad minden mondatából, néha talán kicsit viszont túlságosan is. Egyes részeknél úgy éreztem, túl sokat markol, és nem találja el az egyensúlyt a kalandos életrajz és a túlzó dicshimnusz között. Viszont a szerző szeretettel teli rajongása óhatatlanul is átragadt rám olvasás közben, és tényleg szerettem olvasni ezt a könyvet, így hibáit is könnyű szívvel megbocsátom.

6 hozzászólás

Dallos Sándor: A nap szerelmese

Dallos Sándor: A nap szerelmese

Munkácsy Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Hirdetés