nagydviktor P értékelése


>!
nagydviktor P
Lampert Gordon – Willard Sleznik: Skrull!

Ez a könyv a magyar irodalom nagyon speciális gyöngyszeme. Alapvetően persze két módon lehet olvasni: vagy tahóság és blődséggyűjteményként, mint a Heri Kóklerhez hasonló paródia könyveket, vagy műfaj és irodalom szatíraként. Előbbi esetben egy átlagos, kicsit vicces tahó sci-finek látszik, utóbbi esetben viszont megad mindent, amiért egy nyelvi játékokban és kiszólásokban gazdag, posztmodern szöveget mondjuk szeretni szokás és egyszerre nagyon szokatlan intellektuális játékká változik. Az, hogy az egész szöveg át van szűrve egy B (ZS?) filmes univerzumon, hogy a történet egyik hajmeresztő fordulatból a másikba csap át teljesen lényegtelen. A Skrull! egyszerre tart görbe tükröt a modern fantasztikum számtalan toposza elé (az örök háború vagy az ott leírt technológiák teljes lehetetlensége, a mindenütt jelenlévő apakomplexus, mint a konfliktusuk forrása*), és teszi azokat teljesen magáévá. A másik oldalról szándékosan vagy szándékolatlanul, de jól rámutat magának irodalomnak vagy legalábbis a konstruált irodalmi műfajoknak mesterkéltségére is. A könyv elolvasása nélkül nagyon nehéz ezt jól érzékeltetni, de számtalanszor volt ugyanaz az élményem, mint mondjuk egy Vonnegut könyv olvasásakor: az embernek egyszerre fáj és röhög rajta, hogy igen, a világ amúgy – az irodalmon kívül – tényleg ilyen** csak épp nem tartjuk megörökítésre érdemesnek. Vonnegutnál és itt a körítés teljesen más, ez a dolog értékéből nem von le. Nehéz persze elmagyarázni, hogy egy ilyen könyv miért működik jól vagy miért értékes. Amikor valaki először néz meg egy South Park részt nagyon nehezen tudja kivonni magát a pénisz vicces, fingós első sokk alól, holott a South Park hosszú évek óta az angolszász populáris kultúra egyik legintelligensebb*** és legélesebb kritikus hangja, amely olyan témákra fókuszálja a közvélemény figyelmét, amellyel nem illik vagy nem lehet máshogy foglalkozni.
A másik oldalról az egész szöveg minősége megér egy misét: az egész olyan, mint egy betűkbe álmodott B film, amit ha az ember befűz az agyi vetítőjébe és vizuálisan is átél az egész élmény nagyon plasztikussá és szórakoztatóvá válik. Ha valakit elkap ez az élmény, akkor nagyon nehéz megállni, hogy az ember ne belül röhögve és felszabadultan olvassa a könyvet, fejcsóválva a teljes abszurditáson, amit a Skrull! meg néha az irodalom kínál. Mondom ezt úgy, hogy nem viselem a B filmeket, ahogy a tahóságot sem.

* https://moly.hu/idezetek/876347
** https://moly.hu/idezetek/876327
*** Jelentkezzen, aki három szabadon választott rész összes utalását érti.


Lampert Gordon – Willard Sleznik: Skrull!

Lampert Gordon – Willard Sleznik: Skrull!

Az emberiség pánikszerű kirajzása során baleset ér egy űrnaszádot, és ezért az apróságért utóbb az egész galaxis nagy árat fizet… most mondják meg, mi ehhez képest az a pár száz buznyák, amit Önöktől kérünk? A fejlődés gátjai közül a skrullok előbb a demokráciát söprik félre, rögtön ezután a kultúrált viselkedést: mire az űrből megérkeznek a vérszomjas kadulgok, minden készen áll már a leszámolásra. És ez a kis trágárság-lexikon most csak hatszázhuszonkilenc ruppóba kerül…

Hirdetés