Zsuzsi_Marta P értékelése


>!
Zsuzsi_Marta P
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Már az első fejezeteknél éreztem, hogy ez a regény bizony bekerül a kedvenceim közé! Kezdettől fogva magával ragadott Maupassant lehengerlő stílusa. Mindent olyan csodálatosan ábrázol; legyen az akár a táj, a növényzet, egy kert, az évszakra jellemző időjárás. Éppúgy az érzelmeket is – a lélek legapróbb rezdülésétől a legmélyebb fájdalmáig – finoman jeleníti meg.
A történet, az ifjú hölgy, Jeanne története 1819-ben indul, ahogy kilép a zárdából, tanulmányait befejezve a boldog és immár szabad jövőjéről ábrándozik, mint minden ilyen korú lány. S az ő életét kísérjük végig egészen idős napjaiig.
Tulajdonképpen az évszám nem is lényeges, bármilyennel helyettesíthető, még a jelenlegivel, 2017-tel is. Témája és mondanivalója örök, éppen ettől válik egy irodalmi mű örök érvényűvé és értékűvé, mert mindenki, kortól és nemtől függetlenül magára találhat benne, szembesülve saját életével és sorsával is akár.
A regénnyel Maupassant erkölcsi kérdéseket feszeget. Meddig és milyen mértékben vagyunk felelősek másokért; meddig érdemes önfeláldozónak maradnunk, lennünk, és mi is az a pont, mikor már nem másokért, hanem csakis önmagunkért, önmagunk érdekében kell áldozatot vállalnunk, meghozva a sokszor fájdalmas, ám racionális döntést.
Ez a könyv mindannyiunkról szól, akik már átéltünk keserű csalódást, s ott álltunk a kérdés előtt, remélhetjük-e még, hogy pozitív változás áll be és minden jóra fordul? Érdemes-e erre várni, ebben hinni? És meddig vajon? Miközben hónapok, évek telnek, és csak a puszta reménység marad.
A megbocsátás nem jelenti-e inkább azt, hogy szemet hunyunk a velünk szemben elkövetett igazságtalanság, sőt, ami még súlyosabb: bűn felett? Ugyanakkor világosan látjuk és tudjuk, érezzük, mindez csak felületkezelés, önámítás, sőt önbecsapás, a külvilág felé történő megfelelés, sokszor éppen emiatt nem a józan észre, hanem „külső” tanácsnak, az egyháznak, a vallás tanainak engedelmeskedve hozott megalkuvás. És belül, mélyen bent továbbra is ott hordozzuk a fájdalmat, csalódottságot és megaláztatást. Tényleg mindent meg kell, és meg is lehet bocsátani?
Mindezekkel szembesíti olvasóját az író, nyitva hagyva a kérdéseket – ám a válaszokat nagyon is érezzük és tudjuk, ahogy megismerjük Jeanne történetén keresztül egy asszony életét.
Ilyen regényt olvasva sajnálom nagyon, hogy csupán 5 csillaggal lehet jutalmazni :-)


Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”

Hirdetés