mezei P értékelése


>!
mezei P
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Ha egy olcsó poénnal akarnám kezdeni, csak annyit írnék: „Nem tudom, mit szívott Benyák Zoltán, amikor ezt a könyvet írta, de abból én is akarok.”

Ez a könyv már annyira régóta állt a kívánságlistámon, hogy amikor váratlanul megkaptam egy kedves ismerősömtől, és nekiláttam olvasni, nem is tudtam, hogy mire számítsak. És ismét megtörtént a csoda, amit mostanában olyan ritkán élek meg, hogy a könyv elvarázsolt, és vitt magával, feledve itthoni bút és bajt. Sokat nevettem, és sokat sírtam olvasás közben, és előfordult olyan is, hogy a kettőt egyszerre tettem. És próbálnám elmagyarázni a varázsát ennek a könyvnek, de nem is tudom, hol kezdjem. Mert, mint a legjobb könyveknek általában, több olvasata is van. Attól függ, hogy ki olvassa. Mikor olvassa. Hány évesen olvassa. Talán mindenkinek mást és mást jelent. Talán ugyanazt, nem tudom.

Lehet olvasni egyszerű fantasyként, és egy olyan szürreális világba csöppenünk, ahol még Dali is jól érezné magát. És valóban, nem véletlenül kapott szerepet a könyvben. Meg merném kockáztatni, hogy Benyák Zoltán úgy ír, ahogy Dali fest.

Lehet olvasni egyfajta filozófiai állásfoglalásként is, órákig nyúló vitákat generálva, arra kérdésre keresve a válasz, hogy van-e élet a halál után. Én persze sosem mennék bele egy ilyen vitába, de azt kell, hogy mondjam, hogy Benyák Zoltán elképzelése nekem nagyon is megfelelő, és bár a kérdés nem teljesen ugyanaz, de a 42 után nekem ez a könyv a legfrappánsabb válasz.

És mégis….és.. és mégis, ez a könyv nem jelentene számomra semmit, ha nem lenne benne a szülő-gyerek kapcsolatának olyan fontos szerepe, ha nem erre motívumra épült volna az egész. Mert ez a könyv valójában erről szól: egy kétségbeesett apa keresi eltűnt lányát. És az út során megtalálja saját magát, a múltját, az apját, a szerelmét. És talán a megnyugvást is.

És ugye mondanom sem kell, hogy a mások által olyan sokat kritizált szerelmi szál nálam feltette az ire a pontot. Így lett teljes az egész. Ha Nina alakja nem lett volna benne, hiányérzetem lett volna, mintha a húslevesből hiányozna a kömény. Finom, finom, de azért nem olyan, mint vele. Egyébként is: hogy nézne ki a túlvilág révész nélkül?

Summa summarum: egy izgalmas, színes, szagos történetet kapunk, időnként váratlan, meglepő fordulatokkal, és egy lezárt, számomra teljesen elfogadható befejezéssel. A végére már csak egyetlen kérdésem maradt: Kedves Benyák Zoltán! Csak egy nevet és telefonszámot kérek, az árban majd megalkuszunk. ;)

10 hozzászólás

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.
De az életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Hirdetés