Veron P értékelése


>!
Veron P
Lauren Beukes: Torzók

Előrebocsátom, ha Beukes-ról van szó, nem tudok objektív lenni. Amióta az első könyvet, a Zoo City-t olvastam, odavagyok érte, így lehet, hogy bármit is írna, én úgyis rajonganék.

Azért kicsit elbátortalanított, hogy mennyi rossz véleményt olvastam róla: hogy mennyire kusza, értelmetlen, és hogy túl sok szálon fut a cselekmény, amit nem lehet követni.
Nos, az első kritikát talán még meg is értem valahol, a sztori kissé talán tényleg kaotikus néhol, a misztikus szál is zavaros talán olykor.
Azt viszont, hogy túl sok szálon futna, és ne lehetne követni? Ne már… összesen 5 nézőpont karakterünk van, ez talán több a szokványosnál, de azért követhetetlennek nem nevezném. Mondjuk tény, a szerelmi háromszögnél pont kettővel több, szóval… tudom, gonosz vagyok, de na, 5 nézőpont azért ne süsse már ki az agyunk :)

És hogy miről szól? Az én számomra igen sok mindenről, de ez talán annak is köszönhető, hogy a Tündöklő lányok után olvasgattam Beukes-ról, és a személyes élményeiről az erőszakkal kapcsolatban. Hogy már azt is részben az erőszak elleni kiáltásnak szánta.
Persze olvasható a Torzók egy szimpla misztikus krimiként is, ami csak annyiból különleges, hogy az elejétől ismerjük a gyilkost is, a gondolataival.
De ez a könyv ugyanannyira Detroit regénye is, és minden hasonló városé. Az egyszer nagy, virágzó város után annak csak torzója marad, a kivillanó bordákkal és a bomlás szagával együtt. És a város hatással lehet a lakóira is.

De szól rólunk, emberekről is.
Hogy sokszor a tömegben is milyen egyedül vagyunk. Hogy mennyire nem ismerjük néha azokat sem, akiket szeretünk. És hogy mennyire nem tudunk beszélni egymással, pedig szeretnénk. Hogy mennyire szüksége van mindenkinek barátokra és társakra. Hogy milyen nehéz néha kiállni magunkért vagy másokért, és milyen rossz lehet a vége. Arról, hogy nincs mindig igazság.
Az erőszakról, a véres és értelmetlen fajtáról. A gonoszságról, ami mögötte van, ami néha nem is tudatos gonoszság. És arról, hogy mostanra mennyire immunizálódtunk. Már nem hat meg minket az áldozat, nem látjuk benne az embert. Maximum sajnálkozunk, egy futó fintort vágunk, de már rég nem ráz meg minket velőnkig. Néha egy-egy különös kegyetlenséggel, de az átlagos erőszakra már meg sem rezdülünk.
Arról nem is beszélve, hogy a „kisebb” bűnökre aztán már végképp csak a vállunkat vonjuk… nem folyt vér? akkor miről beszéltek?
Pedig az internet, facebook és úgy a 21. század az erőszak és bűnök egy részét csak közelebb hozza… internetes zaklatás, videók megosztása… és nem leszünk tudatosabbak…

Szerintem ez kiáltás: Ébresztő, emberek, míg nem késő! Mentsük meg egymást, magunkat, a városokat, az emberiséget míg lehet. A földet legalább nem kell félteni.

23 hozzászólás

Lauren Beukes: Torzók

Lauren Beukes: Torzók

Detroitban gyilkosságsorozat kezdődik, amelynek brutalitása láttán a rendőrség vonakodik tájékoztatni a sajtót a részletekről.
Gabriella Versado nyomozó nyolc év alatt megtapasztalta, milyen mértéket ölthet az emberi ostobaság, a korrupció és a színtiszta gonoszság, de ehhez hasonlót még nem látott. Kamaszlánya, Layla eközben veszélyes flörtbe bonyolódik egy internetes ragadozóval. Jonno, a szabadúszó újságíró elkeseredésében bármire képes egy exkluzív sztoriért. A hajléktalan TK pedig mindent megtesz, hogy elkapja a szörnyeteget, akit megszállt a valóság erőszakos átformálásának álma.

Lauren Beukes, a Tündöklő lányok szerzője legújabb thrillerében egy különösen sötét történetet mesél egy városról, amely lakóival együtt napról napra jobban széthullik.

Hirdetés