Morpheus értékelése


>!
Morpheus
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Jól van megírva, a karterek végre élnek, egészen jól mozognak a terepen, van belőlük jó néhány, mindegyiknek megvan a szerepe, el is járják azt a táncot, amit az író megkoreografált. Mégsem tudok neki ötöst adni. Most nem tudom, hogy feltalálta-e a spanyol viaszt, vagy egyszerűen kihagyott valamit a számításból. Mármint abban az értelemben, hogy hogyan lehetne megváltoztatni ezt az emberi, bocsánat, inkább emberalatti civilizációt valami jobbá. Abban azt hiszem egyet értünk, hogy minden megvan, ki van találva, hogyan lehetne jobbá tenni. És akik rosszabbá akarják tenni, ennek csupán az ellenkezőjét kell csinálniuk. Úgy látom, hogy ez tökéletesen megy. Egyre kevesebb a kenyér, és egyre több a cirkusz, a nemzeti oligarchák és a globalista oligarchák vattával kitömött bokszkesztyűkkel, bohócruhában, kikenve-kifenve csühölik egymást. Addig jól el lehet lopni a kenyér kilencven százalékát, amíg a sok ostoba röhög. Vagy dohog. Vagy szurkol…


Kim Stanley Robinson: New York 2140

Kim Stanley Robinson: New York 2140

Az óceán szintje megemelkedett, és New York városa elsüllyedt.

A lakói alkalmazkodtak az új helyzethez, és New York ugyanaz a nyüzsgő, élettel teli metropolisz maradt, ami mindig is volt – noha örökre megváltozott. Minden egyes utca csatornává vált, minden egyes felhőkarcoló egy szigetté.

Kim Stanley Robinson az egyik épület különböző lakóinak szemén át mutatja meg nekünk, hogyan alakul át világunk egyik legnagyszerűbb városa az apállyal és a dagállyal. És mivé alakul eközben maga az ember.

„Ebben a regényben a főgonosz maga a kapitalizmus.”
Adam Roberts

„Gyönyörű és optimista látomások széles tárháza technológiai és társadalmi változásokról, szembeállítva korunkkal, amikor az emberiség a legnagyobb veszélyt jelenti saját magára.”
The Conversation