Csabi P értékelése


>!
Csabi P
Vida Gábor: Egy dadogás története

Pár napja gondolkozom, hogy mit is írhatnék erről a könyvről. Előttem már agyondicsérték, ami nem jó, mert túlzott elvárásokat teremthet. Hiába tudja az ember, hogy a Moly-értékelő is tévedhet, sőt, több is egyszerre, mégis… Ebben az esetben nem tévedtek, talán kicsit túloztak.
Önéletrajzként van megcímkézve a mű, ami csak hellyel-közzel állja meg a helyét, hisz csak az író egyetemre kerüléséig tart a történet, vagyis eddigi életének csak a felét dolgozta fel. Inkább fejlődésregénynek mondanám, annak pont kiváló, ahogy Vida felfedezi magában a művészt, aki nagyon nem illik a vidéki Románia, a magyarságukat is felemás módon megélő ottani magyarok festette képbe. Na pl. az őszinteségével, hogy nem hagyja magát befolyásolni a kialakult tablóktól, ahogy bemutatja a partiumi magyarok és a székelyek közti értetlenséget, és minden pátosz nélkül, a sztereotípiákat félrehányva képes foglalkozni a korabeli romániai helyzettel, és mindazzal, ami kihat a mára is.
A főcsapás persze a család, ebben „szerencsés” is Vida, hisz apja magyar, anyja székely, ez meg is adja a könyv alaphangját. Sorra veszi az összes defektust, a család ezekben tökéletesen segítségére van, az, hogy nála csak a dadogásban jön ki ezek eredője, tulajdonképpen még tiszta mázli.
Őszinte, szépen megírt könyv az Egy dadogás története, ha nem is a Nagy Erdély Regény, de legalább nem is próbálja annak álcázni magát, ami külön dicséretes.

11 hozzászólás

Vida Gábor: Egy dadogás története

Vida Gábor: Egy dadogás története

„Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik." – ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett, az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Az Arad melletti Kisjenőn felnövő író apai ága a mai magyar határtól pár kilométerre élt, anyja Barótról, Székelyföld mélyéről érkezett; ekképpen e két végpont között Erdély egyszerre lesz metafora és nagyon is valóságos ütközőtér, ahol a különböző vallások, nyelvváltozatok, mentalitások, reflexek és tájak játszanak fontos szerepet: formálnak karaktert, adnak távlatot. „Ugyan mi lehetne más a szabadság, ha nem a hitnek a tudással és a valósággal való egybehangzása?" – teszi fel a kérdést a regény lapjain.
Az Egy dadogás története így lesz egy írói pályakép, egy térségnek és magának az önéletrajziságnak is a fantasztikus regénye.

Hirdetés