wmagda értékelése


>!
wmagda
Rosamund Lupton: Azután

Elég sok mindennek el lehet mondani ezt a könyvet, kriminek, romantikus regénynek és misztikus könyvnek is. Mindegyiknek jó szerintem, bár a misztikus részét kevésbé tudtam komolyan venni.
A könyv alapszituációja az, hogy Grace és Jenny egy kórházban térnek magukhoz és látják magukat, ahogy súlyos sérülésekkel fekszenek az ágyban. Igen, magyarán szellemek. Vagy valami olyasmik. Grace is elismeri, hogy ez mekkora képtelenség. És tényleg az. Különösen, ha azt is veszem, hogy az egész könyv során egyetlen másik „szellemmel” se találkoznak, csak egymással. Ott egy kórház és rajtuk kívül nincs egyetlen kómás beteg se? Lehetne az a magyarázat erre, hogy a többi szellem unta a banánt és otthagyták a kórházat, de kiderül, hogy a szellemek fájdalmat éreznek, ha elhagyják a kórház épületét. Értitek, szellemek fájdalmat… Jaj!
Inkább át is térnék arra, hogy romantikus regénynek mennyire jó. Szerintem nagyon. A könyvet Grace „mondja tollba”, és végig a férjéhez beszél. Ezzel az elbeszélésmóddal, amikor a könyv mesélője végig beszél valakihez, én a Szívritmuszavar c. könyvnél találkoztam először, és nekem annál is nagyon tetszett, ahogy most is. Az a könyv is nagyon érzelmes volt és ez is az, de ez érthető is, hiszen mindkettőben a szeretett férfihez szól a nő.
Az érzelmesség általában nem csapott át érzelgősségbe (néha azért igen), bár az kicsit zavart, hogy tökéletesnek mutatta Grace kapcsolatát a férjével. De fogjuk ezt arra, hogy Grace végig a halál torkában volt, s onnan nézve lehet, hogy mindenből csak a jót látja az ember. Bár Grace a saját jellemhibáira azért rádöbben, például hogy a sógornőjét csak azért nem kedvelte, mert ő meg tudta valósítani azt, amit ő nem, vagyis az anyaságot és a karriert egyszerre.
És végül nézzük meg, hogy kriminek mennyire jó ez a könyv. Én a 124. oldalon rájöttem, hogy ki a gyújtogató (470 oldal a könyv), ami azt hiszem, egy kicsit túl korán történt, egy igazán jó kriminél csak a vége felé jöhet rá az olvasó a megfejtésre – már ha egyáltalán rájön. Viszont később annyi gyanúsítottat dobott be az írónő, hogy el tudott bizonytalanítani, hogy tényleg az-e a tettes, aki, illetve bűntárs(ak)ra is kezdtem gyanakodni, amiben viszont tévedtem. És az elkövető indítéka és pontos módszere csak a könyv vége felé derült ki számomra, szóval végig tudtam izgulni valamin. Így azt mondanám, hogy kriminek sem volt rossz, bár azért olvastam már jobbat (pl. Tíz kicsi néger).
Összességében nagyon tetszett ez a könyv elsősorban az egyedi elbeszélésmódja miatt, ami lehetővé tette, hogy azonosuljak Grace-szel, akinél tényleg a család az első, bármire képes értük.
Bővebben: http://konyvboncolgato.blogspot.hu/2017/09/rosamund-lup…


Rosamund Lupton: Azután

Rosamund Lupton: Azután

Grace idilli életet él férjével, tinédzser lányával, Jennyvel és kisfiával, Adammel. Ezt az idillt azonban az égő iskolaépület fekete füstje homályosítja el. Grace-nek meg kell mentenie Jennyt, aki az épületben rekedt. A rendőrség nyomozni kezd, és kiderül, hogy a tűz nem baleset volt – valaki meg akarta ölni Jennyt. Csak Grace tudja, hogy ártatlan embert gyanúsítanak, és ő az egyetlen, aki megvédheti a lányát. Ehhez azonban le kell győznie minden fizikai korlátot…

Az „Azután” egyszerre izgalmas krimi és szívszorító történet. Akiknek tetszett Alice Sebold Komfortos mennyország című bestsellere, azok ezt a regényt sem tudják majd letenni. A szerző bámulatos tehetséggel szövi a történet szálait és tárja fel a rendíthetetlen anyai szeretet mélységeit.
A könyvet az Amazon a 2011-es év tíz legjobb könyve közé választotta, a Waterstones könyvesbolthálózatban pedig ez lett az év könyve 2011-ben.

„Az "Azután"minden egyes oldala mestermű. Kíméletet nem ismerő érzelmi hatás, költőien vibráló stílus és lebilincselő történet egyesül ebben a transzcendens irodalmi élményben. Garantálom, hogy ez a regény mindenkit meghat.” (Jeffery Deaver)

Hirdetés