makitra MP értékelése


>!
makitra MP
László Zoltán: Távolvíz

Ez a könyv, ami idén biztos elnyeri a „Le akartam rakni, de a kötelességtudat erősebb volt nálam”-díjat. A kötet felütése olyannyira unalmas, a karakterek annyira ellenszenvesek voltak, hogy Jana és Gellard története egy cseppet sem érdekelt. A Távolvízet csupán a kreatúrák mentették meg, no meg a lassan kikristályosodó rejtély, de éppen hogy csak.

László Zoltánt az egyik legjobb hazai zsánerszerző, de most igazából csak az ötleteiért tudom tiszta szívből méltatni. Ezt a könyvét ugyanis a kreatúrák, az ő világuk és a hozzájuk kapcsolódó titkok emelik ki, de azok legalább rendesen. A bolygónkra idepottyanó, „szolgálási” vágyban senyvedő, vízi lények ugyanis nagyon érdekesek: hogyan és miért kerültek oda, és ki is lehetett az a titokzatos faj, aki megalkotta őket? Hogyan hozzák ki az emberekből a nemesebb érzéseiket, azaz miért is nem vetjük őket szolgaságba, hogyan hagyjuk meg a szabad akaratukat? Ezek a problémák és az átalakult világ képei érdekfeszítőek és előlendítik a meg-megakadó cselekményt.

A legnagyobb hibája a könyvnek ugyanis pont ez: a történetvezetés a megbízható sablonok mentén halad,a titokzatos összeesküvésekkel, hatáskörükön túllépő nemzetközi bürokratákkal és hasonlóakkal. Ezt már túl sokszor olvastam és általában jobb köntösben. Mellette sajnos a főszereplőkkel egyáltalán nem tudtam együtt érezni, sőt, általában egy kiskanál vízben meg tudtam volna fojtani őket. Nem mintha nem lettek volna hihetőek, a kapcsolatuk kidolgozott és érthető, mégis egyszerűen túl sok volt mindkettőből. Mintha egy tudósnak tényleg gépnek kellene lennie, egy összezavarodott kvázi kamasz pedig csak ahhoz értene, hogy összedöntsön mindent maga körül. Ehhez a történethez nekem szimpatikusabb főhősök kellettek volna, mert így semmi nem ösztökélt a továbbolvasására.

Ezen kívül azt érzem, a szerző saját magát lőtte lábon a végkifejlettel. Hiszen végül is választ kapunk a Konstruktőrökkel kapcsolatos kérdéseinkre, de mégsem konzisztens azzal, amit felépített. spoiler És valahogy sikerült elkennie az emberek pozitív attitűdjére utaló jeleket azzal, hogy végső soron a kontinens belsejében élőkről meg sem emlékezik, pedig ők aztán „nem igazán kedvelik a kreákat errefelé”. No, de ez már egy másik történet, amit ezek után kérdéses, hogy el akarnék-e olvasni.


László Zoltán: Távolvíz

László Zoltán: Távolvíz

Egyszer csak megjelent százmillió idegen lény az Atlanti-óceánban, és mind az emberiséget akarta szolgálni.

40 év telt el azóta. A kreáknak és mesterséges ökológiájuknak köszönhetően a Földön soha nem látott jólét uralkodik, a hűségesen szolgáló lények pedig nélkülözhetetlenné váltak a tengerpartok és óceánok emberi kolóniáin. A csillogó felszín alatt azonban indulatok forrnak: legalább annyian űznék el félelemből a kreákat, mint ahányan számításból még inkább az emberhez láncolnák őket.

A tudós Jana és kisfia, Gellard csaknem húsz évet töltött hajótöröttként egy lassú időgépben, miközben a külvilág számára csak órák teltek el. Kiszabadulásuk után mindketten máshogy próbálják feldolgozni a velük történteket. A világtól elzártan felnőtt Gellard Tengerbudapest szigetvárosában próbál összerakni valamit, ami legalább távolról egy hétköznapi életre emlékeztet. Nehézségeit fokozza rég látott, vele közel egyidős apja, akinek köszönhetően hirtelen túl sokak érdeklődését kelti fel. Olyan mindenre elszánt alakokét, akik a krea-emberi viszonyt szeretnék megváltoztatni, és ezért a legmesszebbre is elmennének.

Jana eközben a munkájába temetkezik. Az Atlanti-óceán mélyén, a kreák kiürített sziklahajóján próbálja megfejteni az érkezésüket kísérő számtalan rejtélyt. Az idegenek ugyanis mindent elfelejtettek az utazásukat megelőző időkből, ami épp úgy lehet véletlen, mint egy nagyon is tudatos terv része. Amikor a nő új területeket fedez fel a hegységnyi Lótuszon, még nem sejti, hogy hamarosan sokkalta nagyobb távlatok nyílnak meg előtte, mint amit valaha is remélni mert.

László Zoltán, A Keringés és az Egyszervolt szerzője újra hamisítatlan sci-fivel jelentkezik, és a rá jellemző szárnyaló fantáziával, aprólékos kidolgozottsággal olyan világot teremt, amelyet nem felejtünk el egyhamar.

Hirdetés