Noro P értékelése


>!
Noro P
Ramez Naam: Nexus

A poszthumanizmus „technokrata” irányzatával – amely a kiberpunkból származtatja magát, és a gépi beültetésekben látja a jövőt – elsősorban modern űroperákban találkozhatunk. (Peter Hamilton két trilógiájában is felbukkannak a kvázi-telepatikus technológiák: ezek a Night's Dawn és a Void. Vicces, de ezek bármelyikéhez a Nexus sokkal jobb alapozó könyv, mint Hamilton saját regénye, az Eltékozolt ifjúság :D) A Nexus első körben azért érdekes, mert az ezekben lépten-nyomon felbukkanó nanotechnológiát valósághű környezetbe, a közeljövőbe helyezi. Plasztikusan és érthetően mutatja be, milyen élmény is lehet mikroszkopikusnál is kisebb wifi-sugárzókkal az agyunkban élni, bulizni, dolgozni vagy akár harcolni.

A könyv második szintje – legalábbis az én értelmezésemben – az, ahogy ennek a technológiának a hőskorát bemutatja. Egy olyan világban járunk, ahol a kormányok többsége egyenlőségjelet von a transzhumanista törekvések és a terrorizmus között. A nanotechnikát drognak nyilvánítják (ami már tudományos szempontból is irritáló ostobaság) , használóit pedig lényegében kiemelik a törvények védelme alól. Ezen a ponton nehéz nem észrevenni bizonyos párhuzamokat a valóságban zajló tendenciákkal: a regényben hatalmon levők saját hatáskörükben dönti el, hogy a biztonság fontosabb a szabadságnál. Ez pedig a tudományos világ bizonyos tagjait szinte automatikusan a lázadók szerepébe kényszeríti.

Meg kell említeni még a buddhizmus szerepét a történetben. Szerintem Zelazny és a Fény Ura óta nem olyan nagy meglepetés, hogy a „poszthumán” és a „megvilágosodott” fogalmak összecsengenek (én legalábbis már számtalan alkalommal is rácsodálkoztam erre). A szerző azonban nagyon találóan emel ki további párhuzamokat is. A kedvencem az, ahogy a „maja” (a valóság illuzórikus mivolta a buddhizmusban) fogalmát kiterjeszti az emberi tudat elszigeteltségére. spoiler

Sajnálatomra ezt a rengeteg nagyszerű gondolatot Naam egy csihi-puhi regénybe ágyazta. A könyv közel felében verekednek, lövöldöznek, vagy épp a következő bunyót készítik elő nagy sunnyogás közepette. A szereplők terén sem alkotott nagyot: a pozitív főhős pipogya, a rosszfiúk klisések, még Sam ügynök az egyetlen, akiben van fantázia, de az ő lelki fejlődése is fárasztóan lassú. Ha minden fölösleg kimarad (a csaták 90%-a és a belső monológok önismétlő részei) , akkor talán arra sem lett volna szükség, hogy trilógiává bővítsék a könyvet (igen, ez egy trilógia első része), hanem egyetlen, talán kicsivel vaskosabb regénybe belefért volna a lényegi mondanivaló. És ezt nagyon sajnálom, mert jelen pillanatban nem vagyok meggyőzve arról, hogy el akarom olvasni a folytatást. De a benne rejlő gondolatok miatt mégis azt mondom, hogy megérte átrágni magam legalább az első részen.


Ramez Naam: Nexus

Ramez Naam: Nexus

Kaden Lane fiatal tudóspalánta. Egy olyan illegális csoport tagjaként tevékenykedik, amelyik a köztudatban csak drogként ismert, Nexus 3 nevű nanotechnológiás szer fejlesztésein dolgozik. A Nexus lehetővé teszi, hogy az emberek programokat futtassanak a fejükben, egyesítsék a tudatukat, vagy akár átvegyék az irányítást mások felett. A fiú rövid úton szembe találja magát a világot mozgató titkos erőkkel, amelyek egy humán-poszthumán háború felé sodorják az emberiséget. A szerző egyedi módon vegyíti a buddhizmust a transzhumanizmussal, történetének helyszínéül pedig az élettől lüktető, ellentmondásos nagyvárost, Bangkokot választotta. Itt, a Szukcsai-piacon vásárolt fejlesztésektől bárki erősebb, félelmetesebb lehet, vagy éppen szabadon bőrszínt változtathat. Kaden csak a saját leleményességében, és az Új Fenyegetések Igazgatóságának mindenre elszánt, csalódott ügynökében, Samben bízhat, ugyanis ha az általa kifejlesztett Nexus 5 rossz kezekbe kerül, az beláthatatlan következményekhez vezet. A technológia magasabb szintre emelheti az emberiséget, vagy kipusztíthatja azt. Egy biztos: új világrend van születőben, ám a jelek szerint nem lesz békés az átmenet.

Hirdetés