cseri P értékelése


>!
cseri P
Nádas Péter: Világló részletek

Hol is kezdjem… volt képem majdnem Nádas-szűzen olvasni ezt a könyvet, nem tudom, nekem a Nádas, különösen a hosszú könyvei mindig olyan nagy falatnak tűntek, majd egyszer persze elolvasom, de azért nem most… Bár van egy olyan érzésem, hogy az se olyan nagy tragédia, ha az ember 40 körül kezd el Nádast olvasni. (Mindenesetre a Merítés-díjért hálás lehetek, anélkül valószínűleg ez a könyv is a „majd egyszer” kategóriába került volna, de zsűritagként az ember nem engedheti meg magának, hogy ne olvassa el az új Nádast, ugye…)
Nos, kéthetes könyv volt ez a könyvtárban, de mondtam nekik, hogy nem gondolhatják komolyan, ezt még talán a Kuszma se olvassa el két hét alatt (de amúgy ő igen…), úgyhogy kialkudtam az egy hónapot. Még ezek után is frászban voltam, mert ugye egy hét eltelt, mire el tudtam kezdeni, számolgattam, hogy mennyit kell olvasni, hogy be tudjam fejezni, 42 fok van, és hát most komolyan, ezt kell vinnem a Balatonra?! Mikor ott van a könnyűnyári olvasmányokkal összeállított polcon, hát nem vagyok normális.
Körülbelül az első kötet felénél-harmadánál jártam, amikor rájöttem, hogy hát ez nagyon jó. Ekkorra sikerült ráhangolódni Nádas stílusára, vagy csak elmúlt a 42 fok. Nagyon jó kis strandkönyvek lesznek ezek, innentől már tudtam.
Nekem nagyon sokat jelentett amúgy az is, hogy a könyv bemutatóját a második sorból néztem végig a PIM-ben. (Sőt, szerintem én pillantottam meg először mosolyogva besétálni Nádast, miközben a bejáratnál a mosdó után bóklásztam.) Ettől olyan valóságos lett az egész családtörténet, simán elképzeltem, ahogy meséli a Nádas, mert olvasott is fel.
A családtörténet az hihetetlenül izgalmas. Keresztbe-kasul járkálunk Nádas életében, elsősorban a gyerekkorában, a későbbiekre csak egy-egy utalás van, és én például nem sejtettem, hogy neki ennyire izgalmas családja volt. No persze sok tragikus történettel. spoiler És hát maga a történelem. Ostrom, Rákosi-korszak testközelből. Nádas mindenre emlékszik. :)
Én élveztem, azt is, ahogy mesél, úgy kell elképzelni, hogy bekezdések amúgy vannak persze a könyvben, de semmi más tagolás. Szóval elkezd mesélni, majd eszébe jut valami arról, és akkor azt úgy kifejti olyan 20-30 oldalban, majd visszatér, hogy hát egyébként ugye ott tartottunk, hogy délben a leves az asztalon gőzölgött, például. Vagy nem tér vissza, és akkor a következő bekezdés már egész másról szól egyszer csak. Ez az egész annyira kaotikus, spontánnak tűnik, de biztos megkomponált, hogy nem tehet mást az ember, mint hogy belefeledkezik.
Nekem ez nagy élmény volt.

35 hozzászólás

Nádas Péter: Világló részletek

Nádas Péter: Világló részletek

„Egyszer egy többnapos pilisi kiránduláson, amikor sehol nem volt se vége, se hossza az útnak, csak mentünk és mentünk valahol Dömörkapu és Pilisszentkereszt között az erdőkben, nem lehetett felfogni ésszel, hogy minek megyünk, hová ereszkedünk, hová kapaszkodunk ezeken a hegyeken, és miért nem visznek, mért olyan csöndesek, hogy nekünk gyerekeknek már kiabálni se legyen szabad, majd ha tisztásra, mezőre érünk, ott kiengedheted a hangodat, mert az a bevett szokás, hogy az ember az erdőben nem ordibál, nem zavarja a madarakat és a vadakat, és már jó messzire a menedékháztól, ahol egy nagy, jéghideg hálóteremben az egész társasággal, felnőttekkel, gyerekekkel nagy hangoskodások közepette eltöltöttük az éjszakát, arra is megtanítottak, hogy soha nem fázom, soha nincs melegem, soha nem vagyok szomjas, soha nem vagyok éhes, soha nem vagyok fáradt, soha nem vagyok álmos, és főleg nem unatkozom, ezt most jól jegyezzem meg magamnak.
És azonnal megjegyeztem.”

„Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét” – írta a szerző a Párhuzamos történetekben. Saját emlékiratában, amelyet az Olvasó a kezében tart, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” – kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat, majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a leleplezett torzítások alapján rekonstruálja újra, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban.
E módszer eredményeként láttató erejű leírások, izgalmasnál izgalmasabb történetek, rejtett összefüggéseket feltáró nyomozások követik egymást e rendkívüli, rendhagyó emlékirat lapjain.

Hirdetés