Aigi P értékelése


>!
Aigi P
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ez egy isteni szórakozás Istenekről? Pocsék? Jó akkor kezdjük újra.
A történetet Neil Gaimen meséli el, aki általában úgy ír túl szövegeket, hogy azt valamiért mindig megbocsájtom neki. Képes egy egyszerű novellát is kisregényméretűvé duzzasztani minden értelmes indok nélkül. Az Amerikai Istenekben azonban nem így történt, a 650 oldal ellenére sem. A regény egy pikareszk urban fantasy. Ha nincs ilyen kategória, akkor most már van. Főleg ha hozzám hasonlóan mások is elkezdenek hozzá imádkozni.
A cselekményfolyamot alkalmanként novellák színesítik, melyek akár külön is élvezhetőek. Ezek a novellabetétek a bevándorlók által az új hazába átsegített ősi istenekről, mitológiai alakokról szólnak, és ezzel együtt a kérdésről, hogy vajon hitet cserél-e aki hazát cserél. Az idő múlik és a régi istenek híveik fogyásával egyenes arányban gyengülnek. És Gaiman remekül mutatja be a legtöbbjük egyre lentebb szoruló egzisztenciáját. A régi, helyenként meglehetősen kicsinyes, néhol már-már túlságosan is emberi (milyenek lehetnének, ha az emberek teremtették őket) istenek ellenfelei az új isteneként megjelenő bálványozott internet, média és pénz. A metaforikus történet az ő csatájukat helyezi középpontba és talán tényleg Amerika lelke a tét. Vagy a világé. Az egész, úgy ahogy van bravúros, ötletes, fordulatos és mégiscsak megtartom, Isteni szórakozás. Öröm volt elveszni ebben az ismeretlen ismerős világban.

És mivel szeretek eklektikus lenni és olvasás közben többször is eszembe jutott a Popper Pétertől régebben olvasott történet, ezért megosztom azt is:

„Egy napon messzi földről érkezett aggódó zsidók keresték fel. – Rabbi, nagy baj van. A templomunkban kialudt az örökmécses. – Megpróbálok segíteni. Tudjátok, van itt a közelben egy megszentelt tisztás. Én meg ismerek egy szent imát, amit ilyenkor mondanak. Elmennek a tisztásra, a rabbi imádkozik, és az örökmécses lángra lobban. Eltelik nyolcvan esztendő és az örökmécses megint kialszik. Bál Sém Tov már nincs a földön, új rabbi van, neki panaszkodnak a megrémült zsidók. – Híveim – mondja az új rabbi –, én nem tudom, merre van a megszentelt tisztás. De az imát el tudom mondani. Imádkozik, és az örökmécses újra ég. Nyolcvan év múlva a baj megismétlődik. Már más a rabbi, mások a hívek. – Drága barátaim, akik hozzám fordultok, nagy baj van. Nem tudom, hol van az a tisztás, és a csodatevő imát sem hallottam soha. Nekünk a szemináriumban nem tanították. De ezt a történetet ismerem. És fellobbant az Örökmécses lángja.”


Neil Gaiman: Amerikai istenek

Neil Gaiman: Amerikai istenek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szörnyű vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.

A Hugo-, Nebula-, Locus-, SFX Magazine- és Bram Stoker-díjas, világszerte elsöprő sikerű regényt most a könyv megjelenésének tizedik évfordulójára kibővített változatban vehetik kezükbe a magyar olvasók.

Hirdetés