Lillanna értékelése


>!
Lillanna
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Shelby első novelláinak (Utolsó letérő Brooklyn felé) stílusa és tartalma elijesztett ettől a könyvtől, mert egy újabb nehéz, brutális és az agresszióba süppedős olvasmányra számítottam. Annál nagyobb meglepetés volt, mikor itt csak úgy pörgettem a lapokat, az oldalas mondatok, a párbeszédek normális tagolódásának és a bekezdéseknek hiánya különleges hangulatot adott a tartalomnak. Amivel az első regényben szenvedtem, az itt épp hozzáadott a történethez, egy sajátságos jelleget kölcsönzött neki.
És akkor egy hatalmas Hűha. Imádtam minden egyes sorát, az egyszerű és világos fogalmazásmódot, az életszagú karaktereket, a tragédiákat, az egészében és teljességükben megírt érzéseket, az íveket. Mert ez a könyv tele van ívekkel, a függőség, a bukás, a nyomor, a drog ívével, túltelítve emberi érzelmekkel és érzésekkek, rengeteg heroinnal és a mindezt jelképező piros ruhával. Lüktettek a szavak, nyújtoztak a mondatok, bizsergett a szöveg.
A sorsok lezárása is tetszett. Négy többé-kevésbé tisztességes ember, akiknek legnagyobb hibájuk a függőségük. Álmokat dédelgettek, de azok elúsztak mellettük, és sohasem léptek ki a fantázia ködéből. Életcélt adhattak nekik, de értelmet az életüknek csak a drogtól kaptak.
Azt hiszed, te jobb vagy náluk? Ne próbald ki.

2 hozzászólás

Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

E könyv lapjain Selby első nagy műve, az „Utolsó letérő Brooklyn felé” szereplőinek gyermekei adnak egymásnak találkát, akik ugyanazon a helyszínen, de -ha lehet- még kilátástalanabb életet élnek, mint szüleik az ötvenes években. Harry és társai az egyre gyorsabban lefelé tekeredő spirálban görcsösen ragaszkodnak a majdani szebb élet reményéhez, az „amerikai álomhoz”.

Hirdetés