mandris értékelése


>!
mandris
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Két Douglas Adams-szel a hátam mögött immár nem okozott olyan nagy meglepetést ez a könyv. Az első részhez (és a Dirk Gently-hez hasonlóan) ez is nagyon szórakoztatóra és komolytalanra sikerült, miközben időről időre, mintegy mellékesen odadob nekünk egy mondatot, amin még akár elgondolkodni is érdemes, de legalábbis valami nagy igazságot fejez ki, a maga sajátos módján. Marvint még mindig nagyon szeretem, de el tudom képzelni, hogy előbb-utóbb nagyon az agyamra fog menni. Szerencsére ez még nem jött el.
És végre valaki, aki végiggondolta, milyen következményekkel járna az időutazás a nyelvre (amikor az angol nyelvvizsgára készültem, nekem is eszembe jutott, hogy milyen mázli, hogy nem tudunk utazni az időben, így is van elég igeidő – szóval többiek, igyekezzetek addig letenni az angol nyelvvizsgát, amíg még nem késő): https://moly.hu/idezetek/1180 (Ha mást nem is, legalább ezeket a részeket mindenképpen el szeretném olvasni eredeti nyelven, mert a magyar fordítás kicsit furára sikerült – mondjuk angolul vélhetően könnyebb új igealakokat alkotni)

2 hozzászólás

Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Marvin nem volt igazán kistermetű robot, de mégis siralmasan aprónak hatott a gigantikus fekete tankhoz képest, amely most megállt előtte. A tank végigszondázta a robotot, aztán visszahúzta az érzékelőit. Marvin meg sem moccant. – Félre az utamból, kicsi robot – morogta fenyegetően a tank. – Attól tartok – mondta Marvin –, épp avégett kellett itt maradnom, hogy az utadat álljam. A szonda ismét előbukkant, hogy újra megvizsgálja Marvint, majd gyorsan visszahúzódott. – Hogy te az utamat álld? Nekem?! – mennydörögte a tank hitetlenkedve. – Viccelsz? – De tényleg – mondta Marvin. – Na és milyen fegyvered van? – dörögte a tank. – Találd ki – felelte Marvin…”

Hirdetés