regulat értékelése


>!
regulat
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Fordítva olvastam a sorozatot. Úgy négy éve került a kezembe a második, és kevésbé népszerű rész a Most boldog vagy?… Hát az nem egy lányregény… illetve az, de nem úgy. [Ebbe most belekeveredtem.]

Szóval Judit, Ági, Apu és Anyu (az édes mostoha) már ismerősek voltak a számomra, mégsem tudtam, hogy mire számítsak az első köteteben, mit várjak tőle, úgyhogy nem vártam semmit.
Jól tettem.
Ez (az első rész) Judit hosszú monológjaival, amolyan rút kiskacsa történet. Nem kevés öniróniával megtűzdelve. Olyan sírva röhögős. Pont, mint amilyen Judit. Az esetlen kamaszlány, az engem senki se szeret érzéssel.

Iskolai, családi problémákkal (még a mélyszegénység is felbukkan), barátnőkkel, „krapekokkal”… és persze a szüzesség elvesztésének (mikor, kivel, miért) problémakörével.

Mai szemmel olvasva ráadásul van benne valami rendkívüli szabadság érzés, amitől a magamfajta felnőtt nosztalgiázni kezd a kamaszkoráról, és megállapítja, hogy régen minden jobb volt. Pedig nem volt jobb. Talán még nagyon más sem volt.

G. Szabó Judit nagyon eltalálta.

Az, hogy most a kamaszlányok nem adják kézről kézre, azt talán csak annak köszönhető – gondolom én, a felnőtt – hogy a hetvenes évek szlengje, mintha valami idegen nyelv lenne… Persze az is lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy egyszerűen csak nem jut el hozzájuk. Pedig azt hiszem, ez egy időtálló történet. …nem csak leendő hattyúknak.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1974
236 oldal · ISBN: 9632110528 · Illusztrálta: Szecskó Tamás

G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

„Amikor te lettél a mi mamánk, akkor én még kis hülye voltam, és nem tudtam, hogy engem nem fogsz szeretni. Csak aztán mindig jobban megnőttem, és mindig jobban rájöttem.” Ilyet persze hangosan soha nem mondana a nevelőanyjának Judit, de éjszaka a kórházban, ahol az ember úgysem tud aludni, sok minden kimondható, vagy legalábbis végiggondolható. Juditnak most bőven van ideje a magányos párbeszédre, hiszen jó darabig nem rohanhat úszni, dzsúdózni, huzakodni ikertestvérével, a lüke Ágival, hiszen feküdnie kell. Mivel ledobta a hátáról egy Juci nevű ló. Csak hanyatt fekszik, kispárnával a harmadik csigolyája alatt, és gondolkodik. Végigondol mindent, az egész „csodálatosan vacak” életét. Az első gimnazista pályafutását. Még a hülye Botondot is.

Hirdetés