Aigi P értékelése


>!
Aigi P
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Talán nem jó ha túl sikeres az első könyv. (Én is nagyon szerettem Ove-t.) Az író elhiszi, hogy már mindent tud és bármit ír az jó, a marketinges pedig a kiadóval karöltve, az író munkaebéd közben leevett nyakkendőjét is kiadja, ha pénzt szimatol. Szerintem így született ez a könyv is. 96 oldalnyi újrahasznosított, helyenként már túlságosan elcsépelt semmitmondó gondolat. Túltolt érzelgősség mézbe áztatva, sziruppal vastagon nyakon öntve és ezen, házát cipelve, hogy mélyebb nyomott hagyjon, még átmászott egy nagy nyálas csiga is.

Egy példa, hogy mire is utalok újrahasznosított, máshol, máskor kicsit másképpen megfogalmazott, megélt, de tartalmában nagyon hasonló gondolatokon.

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
– A tanárunk arra kényszerített minket, hogy írjunk egy fogalmazást arról, mik akarunk lenni, ha nagyok leszünk – meséli Noah.
– Mit írtál?
– „Először inkább arra koncentrálnék, hogy kicsi vagyok.”
– Nagyon jó válasz.
– Ugye? Inkább lennék öreg, semmint felnőtt. Minden felnőtt dühös, csak a gyerekek és az öregek nevetnek.
– Ezt írtad?
– Igen.
– Mit mondott a tanárod?
– Azt, hogy nem értettem meg a feladatot.
– Mire te?
– Hogy ő nem értette meg a választ.

John Lennon
„Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.”

Lennoné sokkal jobb.

Elengedés témában, ha már ez a főfonala Backman rövidke blöffjének, sem kell rohanni a filozófusok, vallásos bölcselők, pszichológusok „száraz” gondolataihoz ha az ember szeretné ezt sokkal jobban átélhető formában magáévá tenni mert vannak ebben a témában nagyon jó kis könyvek, például a Szólít a szörny.

2 hozzászólás

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel.
Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt.

Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.

Hirdetés