csillagka P értékelése


>!
csillagka P
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Könnyekkel tisztelgek a 100 éve született Szabó Magda nagysága előtt. Megint, pedig azt hittem én leszek az utolsó ember, aki tőle olvasni fog, anyukám, nagymamám írója, régi megsárgult lapokon unalmas leányregények alkotója. Egyik legnagyobb félrenézésem volt amikor a patináját rozsdának véltem. Szerencsére vasárnap van és a szemeimet nem látja holnapig idegen. Magda első regényével megmutatta minden tud a stilisztikáról, ismeri az emberek helyesírási hibáit és lelkük gyengeségét. Egyszerűen nem tudtam betelni a fogalmazás különböző árnyalatainak sokszínű kavalkádjával, portás bácsitól az igazgató úrig.
Ez a könyv a tartalmát félretéve (pedig nem szabadna) már formájában is bravúrosan magyar, lefordíthatatlanul a miénk, és kortalanul ragyogó.

2 hozzászólás

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

„Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel? Hogy rossz?” Zsófika, a regény főszereplője nem tartozik az eminens tanulók közé, látszólag mindig bajt okoz, esetlenül csetlik-botlik a világban. Egyetlen ember volt, aki mindig megértette őt, az apja. „Élete utolsó percében is rá gondolt… miután rosszul lett, csak egyetlenegyszer szólalt meg már, azt mondta: „Mondják meg Zsófikának.” Valamit üzenni akart neki, de mit? Már nem tudta befejezni a mondatot.”
Zsófika egyedül kell hogy megkeresse, „mit csináljon, ha stimmelni akar ”. És Zsófika nemhogy kitűnőre vizsgázik emberségből, helytállásból, de ösztönös gyermeki ráérzéssél „beleszól” a felnőttek életébe…
És ami a legfontosabb, közben igazi társakra, barátokra lel a felnőttek között.

Hirdetés