abcug IP értékelése


>!
abcug I
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

Tetszik nekem ebben a kötetben nagyon a kockázatvállalás: hogy mer nagyon másképpen írni, mint ahogy ma divatos. Mer nyúlni olyan eszközökhöz, amelyek 1.) ki lettek dobva az utóbbi harminc év teoretikai fordulatainak egyike során; 2.) ahol pedig nem lettek kidobva, ott a lehető legunalmasabban, legporosabban, időnként legcsököttebb értékőrző-minőségben egyetlen igaz magyar költészetként lettek feltüntetve, éppen a mondott kritikanyelvi fordulatnak nyújtva nyelvet – hogy éppen magukból csináljanak viccet ezzel. A népi költészet eszköztára Pál Sándor Attilánál jó kezekben van, többek között azért, mert nem túlpozícionált, nem didaktikus, és mert nem ismétlő-jellegű, mindazontúl pedig igenis értékrelativzáló. Izgalmasan hat a mai költészetben ez a hang, izgalmasak a jóformán újra ismeretlen témák. És persze izgalmas, hogy akad végre egy fiatal költő, aki tud magukban is olvasható verseket írni! Cikluskompozícióban működő versek helyett itt bizony szépen elejük-közepük-végük is van a költeményeknek — méghozzá úgy is, hogy jónéhánynak ugyanaz a címe pedig, még a tartalomjegyzék is a kezdő sorukkal azonosítja őket, mint valami népdalgyűjteményben. Szimpatikus vállalkozás a Pál Sándor Attiláé, úgy alanyi költészet, hogy a vallomásos lírától mégiscsak távolságot tart, s egyáltalán, mindentől távolságot tart, ami az említett népi költészetben ragacsos és poros lett: nincs pátosz, csak egyszerű élethelyzetek, drámai teátralitás helyett finom, szeretettel teli (ön)irónia, sorsfelmutatás helyett egyszerű élettények. Mert falu ma is van, aratás ma is van, ma is vannak megrakott zsákok, melyeket valakinek cipelni kell, méghogyha városi csökevénynek nézik is a porallergiájával. És mindehhez kell, hogy üdítően aktuális versnyelvet is találjon valaki, hogy megszólaltathassa – mint ahogy, íme, itt van! PSA kötete egyáltalán nem ellenmenet az intellektuális lírához képest, már csak azért sem, mert ez is intellektuális líra, mégis sokkal inkább egyénibb költészet ez, mint az elmúlt évek legtöbb induló költőjének első, második, vagy akár harmadik kötete is. Sok az emlékezetes vers: Szarvasének, Andrei Crisan balladája, Kádár János balladája, vagy az Akármelyik virág kezdetű Virágének — némelyiknek a mintaadó költője is cikiszámba megy a fiatal költők között szinte, PSA-nál viszont maximális tisztelet és kreativitás a jellemző —, de talán egy-egy mozzanat még hiányzik ahhoz, hogy remekművé váljanak ezen önreflektív szövegek. Bár…. a bombasztikusság érezhetően távol áll e költészet alapkarakterétől.

Feltétlen el kell mondanom, hogy Isten éltesse Szank községet, amely támogatta e kötet kiadását! Nagy dolog ez, kevés település képes így kiállni szülötte fiai mellett.


Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő

A düvő egy népzenei szakkifejezés arra a jelenségre, amikor „a kontra, a brácsa és a bőgő ritmikailag egybevágóan működik”. A Düvő című kötet ezt a világot: a folklórban és a szimmetriában rejlő erőt idézi meg. Pál Sándor Attila versei a népzene hangját imitálva népdalokat, balladákat, meséket írnak újra, virágénekeket, munkadalokat vagy épp legényeseket olvashatunk a kötet lapjain. Ennek a költészetnek van mondanivalója az országról, a versek olyan képét mutatják meg a magyar vidéknek, amely ritkán örökítődik meg ilyen modern, mégis a hagyományokat eredeti módon újrateremető nyelven. A kortárs fiatal költészetben különösen egyedülálló ez a szemlélet: egy radikálisan szelíd hang szólal meg ebben a friss, szomorú, mértéktartóan szenvedélyes könyvben.

Hirdetés