modus_operandi értékelése


>!
modus_operandi
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

A (kortárs, de a nem kortárs) orosz szerzők is közel állnak hozzám, így Szorokin is, az ő betegesen vicces és egy kicsit aberrált stílusával. Disztopikus regényhez képest nekem szokatlanul túl reális volt a vízió, amit elénk tárt a szerző, kevés „fantasztikumot” hagyott, leginkább egy racionális világképet ábrázolt, semmi űrtéboly, semmi teleport, de még csak függőleges autópályák sem, mindössze a mai informatikai-technikai-biotechnikai trendek logikus továbbépítése, a modern diktatúra keverése a régi módi dívivel. És nekem ezért tetszett ennyire.


Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

A törzsökös nemest rögtön megkötözzük, és kipeckeljük a száját, majd könyökénél fogva kicipeljük az udvarra. Az asszonyt pedig… no, a fehérnéppel persze vidámabban kell elbánni. Így van előírva. De először a törzsökös kerül sorra. (…) Az opricsnyikok a lábánál fogva vonszolják a törzsököst a tornáctól a kapuig, utolsó útjára (…) Nagul már felmászott a kapura, ügyesen felköti a kötelet, nem először akasztja fel Oroszország ellenségeit. Mindannyian a kapu alá állunk, felemeljük a törzsökös nemest.