blueisthenewpink SP értékelése


>!
blueisthenewpink SP
James Joyce: Ulysses (angol)

Ebben a könyvben minden van. De tényleg, minden. Van vers, van dráma, van próza, annak számtalan stílusa. Van számla és kotta, hirdetés és hírek, szalagcímekkel. Van születés, van temetés. Van flört és van szex. Van kisgyerek és kisbaba, lelkész és matróz(?), tudomány és vallás(ok), férfiak, nők és sírásók. Politika és művészet, spoiler lábujjköröm-szagolgatás, Shakespeare-elemzés, sorban állás, kocsmázás, evés és ivás, könyvkatalógus és katekizmus.

Lomb Kató könyve közben kezdtem olvasni, így nem rettentett el a francia, német, latin, olasz szöveg, csak az volt a furcsa, hogy nincs benne orosz és kínai. Nem árt, ha az ember kicsit nyelvbuzi (nincs erre jobb szó?) a soknyelvű poénokhoz (volt, hogy nem győztem elfojtani a vigyorgást a metrón).

(Az amúgy megvan, hogy Bloom magyar? Sőt, „[a] helytörténészek kiderítették, hogy az 1800-as évek közepén valóban élt [Szombathelyen], a mai Fő tér 41. szám alatti házában egy Blum nevű család. E család leszármazottja volt egy bizonyos Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatba James Joyce-szal.” spoiler)

Joyce mesterien bánt az angol nyelvvel. Nem tudom, mit tud ebből (és az egész zseniből) visszaadni a fordítás. (Talán el kéne olvasnom magyarul is :P) Amikor a szavak hangzása tökéletesen visszaadja azt, ahogy a tenger hullámai megtörnek a parti sziklákon, amikor egy szövegrész csupa egyszótagú szóból áll, vagy amikor éppen kétszer húsz oldalon keresztül semmilyen központozás nincs, még aposztróf sem (így lett az e-könyvben I'll helyett 111…) spoiler, amikor pöszén ír, amikor a zenéről szóló résznek olyan ritmusa, dallama van, mintha az maga is zene lenne, abban lubickolni lehet.

Nem egészen értem, hogy miért Virginia Woolf a stream of consciousness, az egy átlagos nap átlagos történései közben kalandozó gondolatokból összeálló regény nagy alakja a Mrs. Dalloway című művével, amikor az három évvel később jelent meg, mint az Ulysses. Részemről azon végig nagyon szenvedtem. Itt az első fejezeten kell átvergődni, amíg kijutunk abból a szörnyű toronyból. Utána egy kifejezetten élvezhető, sokszor nagyon szórakoztató olvasmány lesz.

Nagyon élveztem a Shakespeare-elemzést, az egészen végigfutó nyelvi brillírozást (a 'lelemény' ide nagyon kevés), a humort, a játékot, az eredetiséget. Az ilyen ötletes kísérletezést akkor is díjazom, ha egyébként az eredmény számomra nem élvezhető, de ezt nagyon megszerettem.

Nem mondom, volt, amikor igencsak felszaladt a szemöldököm (lásd az abszintos tripet a bordélyban), és a paródiáknak is csak az emészthető részén tudtam jól szórakozni, de az egész, a nehezen leküzdhető és a fergeteges részekkel együtt, fantasztikus. Nem kell félni a sok oldalas mondatoktól sem, egy gondolja, úgyhogy (természetesen?) sokkal egyszerűbb a szöveg, mint addig bárhol.

Amikor nagyon sokan összegyűlnek egy eseményre (kivégzés), már a kitört verekedés leírása is olyan szórakoztató, mint például Rejtőnél, de a meghívott külföldi vendégek nevein kész voltam (Pokethankertscheff, Commendatore Bacibaci Beninobenone, stb). Vagy milyen zseniális, amikor kérdés-felelet formában bontakozik ki előttünk a történet (bajuszbögréstül)! Olyan mainak tűnő (vagy ma is érvényes) megoldásokat találtam, mint például egy eseménysor megmutatása több különböző nézőpontból egymás után (ezt filmekben pl nagyon szeretem), vagy az „It. Is. True.” hangsúlyozás. Vagy a többször és többféleképp megjelenő szex. A nő szájába adva (pardon) a legobszcénebb. Nem csoda, hogy száz (95) évvel ezelőtt betiltották.

Minden benne van. Minden, ami akkor tudható volt, amilyen írott forma létezett, ami kimondható volt, és az is, ami nem.

A formátumról: Először e-könyvben kezdtem olvasni, nem is lelkes amatőrök által készített változatot, hanem fizetőset, de végül szívesebben olvastam a nyomtatottat, a sokkal jobb tördelés és a jegyzetek miatt. Az eredeti, egészében 1922-ben megjelent szöveg volt egyébként mindkettő.

Nagyon komplex élmény volt.
Thank you, Mr. Joyce!

10 hozzászólás

James Joyce: Ulysses (angol)

James Joyce: Ulysses (angol)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ulysses has been labelled dirty, blasphemous and unreadable. In a famous 1933 court decision, Judge John M. Woolsey declared it an emetic book – although he found it not quite obscene enough to disallow its importation into the United States – and Virginia Woolf was moved to decry James Joyce’s ‘cloacal obsession’. None of these descriptions, however, do the slightest justice to the novel. To this day it remains the modernist masterpiece, in which the author takes both Celtic lyricism and vulgarity to splendid extremes. It is funny, sorrowful, and even (in its own way) suspenseful. And despite the exegetical industry that has sprung up in the last 75 years, Ulysses is also a compulsively readable book. Even the verbal vaudeville of he final chapters can be navigated with relative ease, as long as you’re willing to be buffeted, tickled, challenged and (occasionally) vexed by Joyce’s astonishing command of the English language.

Hirdetés