Ákos_Tóth I értékelése


>!
Ákos_Tóth I
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Ez a könyv valahogy úgy él a köztudatban, mint a D-nap legjobb és legolvasmányosabb leírása, ami rendkívül széles látókörrel igyekszik beszámolni a partraszállás eseményeiről. A benne feltűnő alakok palettája tényleg megdöbbentően szerteágazó: katonák, civilek, tengerészek, ellenállók, németek és angolok, amerikaiak, kanadaiak, franciák, egy-két részletben még a kelet-európai besorozott partvédők is „szóhoz jutnak” – tábornoktól a közlegényig mindenféle fontos és kevésbé fontos szereplő. Ehhez mérten a könyv meglehetősen vékonykának tűnt, és az egy-egy konkrét személyre vonatkozó részletek is meglepően rövidek voltak. Tulajdonképpen a klasszikus mozifilmmel összevetve csak Schultz közlegény és Pluskat őrnagy sztorija jelenik meg a kötetben is úgy, ahogy a filmben bemutatták spoiler. A legnagyobb csalódást számomra végül az jelentette, hogy szinte semmit sem tudtunk meg Phillipe Kiefferről és a francia rohamosztagról. Cserébe a filmben teljesen ignorált motívum, a melville-i üteg elleni brit támadás itt nagyon szépen körül lett írva – ezt élveztem. Volt egy olyan érzésem olvasás közben, hogy a június 5-ről 6-ra virradó éjjel zajló ejtőernyős akciók érdemelték ki a legnagyobb figyelmet Ryantől, és ezeknek az események a rekonstruálása sokkal ésszerűbb ötletnek is tűnik, mint a sokezer embert megmozgató teljes partraszállásé. Külön kis érdekesség, hogy a modern szórakoztatóipar által felszínre dobott, ma már közismert hősökről, az 506-osok E századáról egy büdös szó sem esik a kötetben – ami nem is feltétlenül baj, mert így is rengeteg az elmondatlan, feldolgozatlan sztori a témában.

Ryan stílusa különben elsőrangú, valószínűleg manapság kiadva is megállná a helyét. Az előszóban elhangzó ígéretét viszont (ez nem hadtörténelem, hanem egyes emberek története) szerintem nem sikerült teljesen megtartania. A német hadvezetésben tapasztalható kommunikációs zűrzavarról, baklövésekről és tévedésekről túl sokat ír, és a könyv terjedelméhez képest rengeteg szereplővel operál, akikhez így képtelenség közelebb kerülni. Ebben a formában A leghosszabb napból hiányzik még legalább újabb háromszáz oldal, avagy Ryan maradt adós a könyvében szereplő sztorik mélyebb, részletesebb kibontásával (talán beszédes, hogy a hasonlóképpen klasszikus Messze volt a híd egy kisebb volumenű, kevesebb embert megmozgató hadműveletet dolgoz fel, mégis majdnem kétszer olyan hosszú, mint ez a riportregény).

>!
Európa, Budapest, 1985
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630736314 · Fordította: Révfy Tivadar
1 hozzászólás

Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Az Overlord hadművelet, a szövetségesek európai partraszállása pontosan 1944. június 6-án éjfél után tizenöt perccel kezdődött, annak a napnak első órájában, melyet ezentúl D-napként ismer majd a világ. Azokban a percekben az amerikai 101. és 82. légiszállítású hadosztály néhány különlegesen öszeválogatott ejtőernyős katonája kiugrott a repülőgépből Normandia fölött a holdfényes éjszakában. Öt perccel később és nyolcvan kilométerrel arrább a brit 6. légiszállítású hadosztály egy kis csapata ereszkedett le. Ők voltak a jelzők, azok a katonák, akik azt a feladatot kapták, hogy fényekkel kitűzzék a leugrási övezeteket az őket hamarosan követő ejtőernyősök és a vitorlázógépeken szállított gyalogság számára. A szövetséges ejtőernyős egységek világosan megjelölték a normandiai hadszíntér szélső határait. Közöttük húzódott, végig a francia tengerparton, az öt inváziós partszakasz: a Utah, az Omaha, a Gold, a Juno, és a Sword. A kora hajnali órákban, miközben az ejtőernyősök Normandia sötét sövényei között harcoltak, a legnagyobb hajóhad, melyet valaha látott a világ, gyülekezni kezdett e partok előtt: majdnem ötezer hajó szállított több mint kétszázezer katonát, tengerészt és a partvédelem katonáit. A támadás reggel fél 7-kor kezdődött, hatalmas légi- és haditengerészeti bombázás és tüzérségi össztűz előkészítése után, az invázió első hullámában néhány ezer katona gázolt ki a partra. Ami itt következik, az nem hadtörténet. Egyes emberek története: a szövetséges hadsereg katonáié, az ellenségé, akik ellen harcoltak, és polgári személyeké, akik belekeveredtek a D-nap véres forgatagába.

Hirdetés