Kuszma P értékelése


>!
Kuszma P
Karsai László: Szálasi Ferenc

Hibátlannak épp nem nevezném. Karsainál az aprólékosság időnként átcsusszan nehézkességbe, és szinte teljesen hanyagolja az ún. „tágabb kontextust” – amiértis laikusoknak nem különösebben ajánlanám. (Legfeljebb az emelt szintű google-kezelő szakvizsgával rendelkezőknek.) Ugyanakkor egészét tekintve mégis rendkívül fontos, megkerülhetetlen írás ez a magyar történelem egyik leghírhedtebb gonosz agyalágyultjáról*, Szálasi Ferencről. Egy efféle monográfia mindig nagy kockázatot vállal: a történészi megközelítés ugyanis tárgyilagosságot követel meg, ugyanakkor bizonyos személyiségek esetében a tárgyilagosság mentegetésnek, de legalábbis relativizálásnak tűnik**. Nem mondom, hogy nekem nem volt egyszer-egyszer ilyen érzésem, de összességében azt kell mondjam, Karsai jól kerülte el ezt a csapdát, és azt is jól tette, hogy lefarigcsálta Szálasiról a rárakódott démoniságot.

Merthogy szerintem pont ez a lényeg, hogy Szálasiban ne a földre száll gonoszt lássuk, hanem azt az embert, aki akár a szomszédságunkban is élhet – így vesszük észre, ha valóban találkozunk vele. Mert képzeljük csak el, hogy lakik a szomszédunkban egy bácsi. Kedves, deli alak, katonás tartással. Jó fej, a múltkor is kölcsön adta nekünk a motoros fűkaszát. Rákeresünk a facebookon, hát látjuk ám, hogy egy csoportot moderál, ahol zavaros eszméket hirdet, sok szívecskés emotikonnal. Kicsit durvák persze ezek az eszmék, például mintha népcsoportokat akarna eltüntetni valahogy – de hát olyan bonyolultan fogalmaz, lehet, mi értjük félre. Meg aztán ott vannak a szívecskék is, és Krisztusra is hivatkozik, tehát nem akarhat igazán rosszat. És ne feledjük, kölcsönadta a fűkaszát. Szóval szavazzuk csak meg Nemzetvezetőnek.

Ezek a figurák bizony köztünk élnek. Ők azok, akik be vannak zárva a saját összesküvés-elméleteikbe, amit minden igazol, ami csak történik velük. (Ezért kontraproduktív őket rövid börtönbüntetésre ítélni – mert ez is csak azt az alapvetésüket igazolja, hogy létezik egy mindent átszövő világhatalom, ami az ő bőrükre pályázik. Csak megerősíti, sőt radikalizálja a világnézetüket.) Minden zárt összeesküvés-elmélet központjában egy olyan gigantikus ego helyezkedik el, ami önmagát tévedhetetlen zseninek tartja, következésképpen az ilyen személy nem rest rákényszeríteni bárkire azt, amit ő örökérvényű igazságként észlel. Az ilyen ego saját magán kívül minden más individuumra absztrakcióként tekint – és úgy is sakkozik velük, mintha absztrakciók lennének. Morálisan indifferens számára, hogy ezek az individuumok élnek-e, halnak-e, mert egyszerűen képtelen őket élő, egyéniséggel rendelkező személyeknek elképzelni. Számára a tömeggyilkosság épp ezért nem bűn – bűn csak az, amit vele tesznek, de amit ő tesz másokkal, csak magasztos ideológia***. De addig amúgy nincs sok baj ezekkel a mókuskákkal, amíg csak közösségi oldalakon pöntyögnek – tulajdonképpen ott még a maguk korlátolt módján mókásak is. Baj akkor lesz, ha olyan követőik akadnak, akik hajlandóak a fizikai kontaktusig leegyszerűsíteni a Vezér tanait, azokat a tanokat, amiket amúgy ők maguk nem is igen értenek. Ez bizonyos történelmi katasztrófák, vagy katasztrófáktól való félelmek idején szokott bekövetkezni, általában nem függetlenül attól, hogy az éppen regnáló kormányzat milyen éktelenül elhibázott politikával reagál a problémákra****. Ezek hozzák létre vezér és végrehajtó együttműködését, ezt a pusztító kombinációt. És ahhoz, hogy felismerjük, nem zajlik-e a szemünk előtt épp ilyen, szükség van az efféle könyvekre.

* Hogy a gonoszság vagy az agyalágyultság Szálasi egyéniségének központi eleme, arról megoszlanak a vélemények. Én hajlok arra, hogy osszam Gartner Pál pszichoanalitikus orvos véleményét, aki Szálasit „skizoid pszichopatának” látta.
** Karsai egyik fontos állítása is e tárgyilagosság következménye: rámutat ugyanis arra, hogy ha csak a számokat nézzük, Sztójay például több zsidó életéért felel – mert amíg Szálasi (önös érdekből, munkaerejükre igényt tartva) több alkalommal is szabotálta a deportálást, addig elődei szolgaian (és jól szervezetten) teljesítették a németek akaratát. Bizonyos tekintetben az, hogy mégis Szálasi, és nem Sztójay lett történelmi démon, esztétikai kérdés: Szálasi zavaros ideológiáját jobban lehetett idézni, és a káosz, amiben ténykedett, erőteljesebben ábrázolható. Ezzel szemben Sztójay egyfajta törvényességi paródia leple alatt cselekedett. Pedig az, hogy egy mondvacsinált jogszabályra hivatkozva végzünk valakivel, vagy csak úgy, puritán egyszerűséggel, az áldozat szempontjából keveset nyom a latban. Összességében tehát Karsai eljárásában nem az a lényeg, hogy relativizálja a nyilas rémtetteket – hanem hogy előtérbe helyezi a Horthy-rendszer felelősségét.
*** Éppen ezért tulajdonképpen értelmetlen azon polemizálni, hogy vajon mennyire tudtak arról, amit alárendeltjeik a nevükben elkövettek. Nyilván tudtak, hisz értesültek róla. Ugyanakkor mégsem tudtak – mert képtelenek voltak agyilag felfogni, hogy itt személyekről, nem számokról van szó. Ezért morális nyomorékok.
**** Mondjuk úgy, hogy ki akarván fogni a szelet a radikálisok vitorlájából, maga is radikalizálódik, ezzel legitimálva a szélsőségeseket.

10 hozzászólás

Karsai László: Szálasi Ferenc

Karsai László: Szálasi Ferenc

„Szálasi Ferenc politikai életrajzának megírása során több kérdésre próbáltam választ adni: ki volt, milyen (magán)ember volt? Miért hagyta ott a biztos karrierrel kecsegtető katonai pályát, miért lett politikus? Kik voltak fő támogatói, barátai és főbb politikai ellenfelei? Milyen eszmékkel, gondolatokkal lépett a politikai pályára, mi volt "hungarizmusa” lényege? Hogyan lett a Horthy-rendszer leghatalmasabb ellenzéki mozgalmának vezetője? Miért nem léteztek politikai és gazdasági kapcsolatok Szálasi és pártja-mozgalma, valamint a náci Németország között? Mikor, miért szánták rá magukat a németek arra, hogy őt Horthy Miklós kormányzó helyére ültessék? Hatalomra jutása után milyen kül- és belpolitikát folytatott, miben és miért különbözött Szálasi „zsidópolitikája” a Sztójay-kormányétól?"

Szálasival és rendszerével kapcsolatban ma is számos előítélet, tévképzet él a köztudatban és a tudományos közbeszédben egyaránt. Karsai László húsz év kutatásait összegző hatalmas művében új források, elsősorban Szálasi naplói, valamint a Hungarista Napló alapján igyekszik másfajta, árnyaltabb képet kialakítani a „nemzetvezetőről” és rendszeréről. A kötet számos korabeli dokumentumot és fotót tartalmaz, köztük eddig ismeretleneket is.

Hirdetés