dontpanic P értékelése


>!
dontpanic P
Fehér Béla: Kossuthkifli

Először annyit akartam írni értékelésben, hogy

"- Van-e esszenciális különbség e között a könyv között és Cserna-Szabó hasonló témájú regénye között?
– Sömmi."

De aztán úgy voltam vele, hogy ez az „egy poénért eladom a lelkemet is” méltatott esete lenne (csak hogy stílszerű legyek, ha már a könyvben is megidéződnek a lelkek).

Szóval igazából voltak ebben dolgok, amik tetszettek. A nyelvhasználata eléggé megosztó, lehet imádni is, utálni is, nekem bejött. Persze, művi, abszolút nem lehet ezt bármiféle realizmusként felfogni, viszont szerintem kreatív és egyes helyeken még vicces is volt. Kíváncsi lennék, mennyire jött ez Fehér Bélának kisujjból, vagy mennyit ült egy-egy fordulat felett.
Szerettem a mágikus realizmusát is, igazából az ilyen jeleneteknél úgy éreztem, hogy egy mesét olvasok, mesét olvasni meg szeretek.
A megidézett irodalmi, történelmi alakokat is jó volt felismerni, és kíváncsi lennék, hogy hány van még elbújtatva a sorok között, akiket nem ismertem fel.

Nem lenne ez egy rossz könyv, csak szerintem 150-200 oldallal lehetne rövidebb.
Sokfelől meg lehet közelíteni ezt a regényt, mindenféle címkét lehet rá aggatni, nekem itt is most ez leginkább egy geg volt, de a geg meg elfárad, ha túl hosszúra nyújtják, itt is ezt éreztem.


Fehér Béla: Kossuthkifli

Fehér Béla: Kossuthkifli

Aki végigrepül Fehér Béla új nagyregényén, annak páratlan kilátásban lesz része. Egy száguldó zöld delizsánsz ablakából nézheti végig a magyar szabadságharcot. Láthat szabadságot, szerelmet, háborút és békét, ármányt, bűnt, hűséget, nagyságot és bukást. Mert a Kossuthkifli egyszerre hiteles történelmi regény és frenetikus Jókai-paródia, XIX. századi pörgő road movie és népmesei motívumokkal átszőtt magyar mágikus realizmus, gigantikus romantika-parafrázis és igazi, régimódi, izgalmas kalandregény.

A történelmi málhaposta olykor megáll, hogy az olvasó eltűnődhessen máig aktuális (vagy inkább sosem volt ilyen aktuális) sorskérdéseken. Hányszor lehet a történelmi lehetőséget elszalasztani? Mit kezd a magyar a szabadsággal? Létezik-e nemzeti végzet? Megbűnhődtük már a múltat s jövendőt?

A Kossuthkifli végtelenül sokszínű, mégis teljesen homogén mű. Nyelvi leleményei lenyűgözők, humora utánozhatatlan. És hát (nem utolsó sorban) a XIX. század gasztronómiai tárháza, ízes hasregény. (Cserna-Szabó András)

Hirdetés