Szilárd_Berke I értékelése


>!
Szilárd_Berke I
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Sapkowskinak tényleg kisujjában a szakma.
Ahogyan tovább fűzi a történetet, ahogyan életre kelti a szereplőit, és mindezt végül olyan módon tálalja, amely stílus megkülönbözteti másoktól, számomra mindez példa értékű. És végre itt a hatodik kötet!!… Üröm az örömben, hogy a fordítóváltás miatt számomra a varázs egy igen fontos alkotóeleme – jelesül az író (a műfordító?) stílusának sava-borsa – végérvényesen eltűnt. És ez nem a fordító kritikája akar lenni, mert maga a kötet továbbra is olvasmányos, még csak elütési hiba is elvétve akad, szóval biztosan tisztességes és elmélyült munka van a megjelenés mögött! Egyszerűen az a gondom, hogy hiába keresem az eddig jellegzetes és igen színes – mondhatni szenvedélyes és gazdag – fogalmazást, az bizony nincs jelen. „Sivalkodtak, eszményi, hessegette, kecsegtetett, egetverő, rejtezett, zsibongtak, kaffant” – néhány klassz minőségjelző a Tűzkeresztség első öt oldalából Kellermann Viktória tollából. Itt nem tudok hasonlókat beidézni…
Geralt is nagyot változott, legalábbis reakcióban, válaszaiban, persze meglehet, csak nekem tűnik így, és közben valóban más – durvább, komorabb, pökhendibb, egyszerűbb – lett a tengernyi szenvedés következtében – és ezt tükrözi le a szöveg.
No, ezt a fordítás miatti, enyhén kesernyés szájízt leszámítva minden más elvárásomat remekül teljesítette a kötet. Több vonalon fut a cselekmény előre, nem túl sietősen, de az utolsó harmadra nem lehet panaszom.
Érdekes volt a keretes megoldás, amely miatt minduntalan a múltban kalandozva jutottunk el végül a jelenig, bár néhol a határok elmosódtak.
Ciri története továbbra is a leginkább szívbe markoló, itt végig ott ragadt a figyelmem. Geralt közepes szintet hozott nálam, a druidák és a bányás jelenet adta talán a legtöbbet. Yenneferről szívesen olvastam volna (sokkalta!) többet.
A fejvadász Bonhart kegyetlen ellenfél, az író remek munkát végez általa… Vilgefortz, Stefan Skellen, Dijkstra, Triss vonalai hozzátesznek természetesen a nagy egészhez, és további nézőpontok is közelebb hozzák a világot és az eseményeket. Leginkább mégis Körkcsin naplóírásos fejezetei fogtak meg, mert hozták a régi hangulatot.
Összességében ez is egy remek anyag lett, nagy kár, hogy a folytatás még nincs kéznél.:) Köszönet a kiadónak, részemről továbbra is komoly várakozással tekintek a hetedik részre. És úgy általában véve Sapkowski köteteire – amennyiben fantasy zsáner, nálam ő feltétlenül ott van a legjobbak között.


Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Mit ér az élet a Sors rendelte védelmező és tanító nélkül? Mit ér anélkül, aki mellett biztonságban érzi magát az ember… még saját magától is? És mit ér az élet társak nélkül? Mit kell tenni, ha hidegvérrel megölték mindüket? Hová kell menni, kihez kell fordulni?
Miközben Ciri, az elveszett Meglepetés Gyermek majdnem halálos sérüléseiből épül fel egy elhagyatott mocsárban élő vénember segítségével, ilyen kérdésekre kell választ találnia. Úgy hiszi, Geralt és Yennefer is halott, és egyedül kell megállnia a lábán.
Közben Geralt és Yennefer is a lányt keresi a maga módján, de hogy a Sors tartogat-e még nekik közös utat, azt csak a holnap tudhatja.
Andrzej Sapkowski magyarul megjelent hatodik kötete folytatja a megkezdett történetet a szokásos sötét ábrázolással, humorral, néhol tükröt tartva a mi világunknak – és ezúttal sem marad el sem az izgalmas akció, sem a lélekre ható dráma.

Hirdetés