Chöpp  értékelése


>!
Chöpp 
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Örülök ennek a könyvnek! Mégpedig azért, mert próbálkoztam régebben Pamuk regények olvasásával, de nem jártam sikerrel. Szeretném azt hinni, hogy megértem rájuk, és nem ez az egyetlen nekem való írása.
Csöndes magamba mélyedéseim gyakori tárgya a gyermek – apa kapcsolat. Mindig szerettem volna megérezni azt az örömöt, biztonságot és nyugalmat – nem utolsó sorban gondoskodó gyöngédséget –, amit egy igazi, szerető apa állandó jelenléte biztosít gyermeke(i) számára. Gyakran néztem felnőtt férfiakra kíváncsi érdeklődéssel, és tettem föl a kérdést: „Mi lenne, ha Ő lenne az apám?” Természetesen csak egy még elviselhető fájdalomig (amit a nélkülözés és hiányérzet okoz) vittem végig ezt az ábrándot, majd elengedtem.
Ezért is értettem meg A piros hajú nő fiú figuráit. Mindkettejük valódi apja Mahmut mester volt vér szerinti apjuk helyett. spoiler
Mindezek hátterében a görög tragédia apagyilkos alakja és Firdauszí gyerekgyilkos Ruszteme miatt még nagyobb örömöt okozott a történet mítoszokat és legendákat imádó lelkemnek.

6 hozzászólás

Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Orhan Pamuk: A piros hajú nő

A Piros Hajú Nő mély fájdalommal állt a két harcos mögött. Ő is megbánást mutatott, akárcsak az egymást megölni akaró férfiak. Még hangosabban sírt. Talán a férfiak, a Piros Hajú Nő és a körülöttük lévők egy családot alkottak. Más hang nem hallatszott a sátorban. A Piros Hajú Nő sírása eközben siratódalba fordult. Hosszú és megrendítő költemény volt. Hallgattam, amit hosszú, dühös monológjában a Piros Hajú Nő a férfiakról, a velük átéltekről és az életről előadott, de ő a sötétben nem láthatott engem. Mintha azért nem értettem volna meg és felejtettem volna el, amit mondott, mert nem találkozhatott a pillantásunk. Csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy beszéljek vele, hogy közel legyek hozzá.
A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is Isztambulban élő Orhan Pamuk (1952- ) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Eredetileg építészmérnöknek készült, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. Műveit több mint 40 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban – többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban – is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Pamukot, akit a The Guardian beválasztott a XXI. század 21 legjelentősebb írója közé, az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot.
Az 1980-as években Isztambul peremén Mahmut mester, az ősi módszerekkel dolgozó kútásó és inasa, Cem „úrfi” küzdenek, hogy vizet fakasszanak a kemény talajból. Esténként egy titokzatos nő régi meséket és történeteket mesél egy városszéli sátorszínházban. A fiú fülig beleszeret a nőbe, ám mestere nem nézi jó szemmel szenvedélyét…
Orhan Pamuk legújabb regénye, A piros hajú nő egyszerre krimiszerűen realista szöveg, egy harminc évvel korábban elkövetett bűn feltárása, ugyanakkor a civilizációk irodalmi alapjainak vizsgálata. Nyugat és Kelet egy-egy fontos mítosza: Szophoklész Oidipusz királya, valamint Firdauszí Rusztem és Szuhrab-története bukkan fel újra és újra a szereplők életében, az olvasó pedig felteheti magának a kérdést, hogy miképpen hatnak a régi szövegek a mindennapi életünkre.

Hirdetés