Lálóczki_Gergő értékelése


>!
Lálóczki_Gergő
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Nagyon szórakoztató könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom. A rövid szövegek nagyon sokfélék, nincs olyan ember, aki ne találna benne valamit, ami megnevetteti, elgondolkodtatja, vagy mindkettő. Egy olyan ember írta, aki fent sűrűn tele volt. Sokkal több dolog nem jött át számomra, mint amennyi jegyzetet találtam a szöveg végén, de ez senkit se tartson vissza. Nem csak a hardcore bölcsészek élvezhetik. Tényleg mindenféle dolog van benne, a bohóckodástól filozófiai fejtegetésekig. Van amikor egy rövid szösszeneten belül mindkettő megvan. De hol van az kőbe vésve, hogy komoly dolgokon csak fapofával lehet elmélkedni? Olvasás közben folyamatosan könyvjelzőztem azokat a részeket, amik nagyon tetszettek valamiért. Az volt a terv, hogy belefoglalom az értékelésbe őket, de végül abbahagytam, mert túl sok lett, és nem tudtam volna választani, és amúgy is, minek lőjek le poénokat. Tessék elolvasni.


Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Apróságok, feljegyzések, ötletek, rövidke karikatúrák, paródiák, abszurd javaslatok, szellemi játékok gyűjteménye a kis kötet. Első pillantásra az a látszat, mintha csak azok érdeklődésére számíthatna, akiket megbűvölt vagy a regényíró, vagy a filozófus-irodalmár-szemiotikus Eco életműve. Valójában kiemelkedően érdekes, szellemes, magasröptűen és magasrangúan humoros kötet, amely a magyar olvasót óhatatlanul Karinthyra emlékezteti. Már csak „műfajainál” fogva is. Mintha az Így írtok tiből volna Eco könyvének azon darabjai, amelyek világhírű regények kacagtatóan humoros parafrázisát, persziflázsait adják (Omita; Három rendhagyó recenzió; Sajnálattal nem javaslom; Szerkesztői javítások stb.). Ugyancsak teljesen karinthys az a módszer is, ahogy a mindennapi élet egy-egy jelenségét veszi nagyító alá, komolyan, szinte tudományosan foglalkozva a témával, és éppen ezért annál abszurdabb, annál groteszkebb, annál komikusabb eredményekre jutva (Hogyan legyünk indiánok?; Hogyan nyaraljunk okosan?; Hogyan óvakodjunk a fertőző betegségektől?; Hogyan együnk repülőn?; Hogyan dobjuk szemétkosárba a táviratokat? stb.). Megintcsak karinthysak azok a nagy szellemi vállalkozások, amelyek során Eco olyan filozófiai kérdésekre keresi a választ, mint hogy miként léphetünk – Herakleitosz állításával-tételével szemben – mégiscsak kétszer ugyanegy folyóba, vagy hogyan határozhatjuk meg egzaktan a gép fogalmát, miként készíthetünk „egy az egy” arányban térképet egy birodalomról? stb. Még a halálbüntetést mélyen elítélő-ellenző Eco különös javaslata is a világháborúval foglalkozó Karinthy-írásokat juttathatja az olvasó eszébe, amikor ezt kell olvasnia, hogy a szerző ragaszkodik hozzá: ha már vannak- lesznek kivégzések, akkor azokat feltétlenül közvetítse a tévé, lehetőleg vacsoraidőben. A kötet elbűvölően szellemes, jóval több, mint remekül szórakoztató, ún. vidám könyv.