vicomte MP értékelése


>!
vicomte MP
Wayne Chapman: Megkövült napvilág

Ismét egy szórakoztató válogatás W. Chapman Yneven játszódó novellái közül, amelyek zömében egy atipikus erioni „kalandozócsapat” mindennapjait elevenítik meg. Meggyőződésem egyébként, hogy Gáspár András annak idején ezeket a novellákat félig-meddig útmutatásnak szánta, hogy milyen irányban képzeli el a XXI. században a M.A.G.U.S. irodalom jövőjét. És ha megfelelő lendület és kiadói-szerkesztői háttér is meglett volna, akkor talán ez a franchise sem itt tartana…

Megkövült napvilág 4/5
Közel kisregénnyi terjedelem ellenére néha kicsit összecsapottnak érzett Gorduin történet. A neves bárdot erősen az orránál fogva vezetik egy kissé túlbonyolított intrikázós/nyomozós kalandmodulra emlékeztető történetben. A megkeseredett kettős ügynökök, a morális mondanivaló és a visszafogott chapmanizmus miatt ennek ellenére élvezhető darab, még ha nem is igazán maradandó élmény.

Odalent 5/5
Ez az egyik kedvencem Chapman M.A.G.U.S. novellái közül, főleg az egészet átható ironikus önreflexiója, és az ynevi kliséborogatás miatt. Az elején kissé értetlen olvasót talán akkor éri az első pofon, amikor az első fejezet végén rádöbben, hogy ki is az a kalandozó, akinek erioni élet-halál harcáról nagyon plasztikus képet kaphattunk. Ezt követően hangosan röhögtem a fantasy irodalom legbizarrabb csuklyás megbízóján, majd azon is, ahogy és akikből szép lassan mégiscsak összeáll a csapat, ami képes elvégezni az elsőre egészen lehetetlennek tűnő küldetést.
A társaság tagjai pedig a M.A.G.U.S. szerepjátékban bevett sztereotípiák szerintem tudatos megfricskázásaként kozmopolita, nagyvárosi figurák, sajátos erkölcsi tartással rendelkező, de azért egyértelműen többé, mint kevésbé alvilági testvérisége, amelyet egy kuplerájossá avanzsált elf, az Ékes Tegezek Házának tulajdonosa vezet, aki merőben szokatlan módon akar bosszút állni azon a hatalmasságon, aki ellen a narrátor is szervezkedik.
Ez a novella a maga idején (1998) meglepően újszerű és modern Ynev képet vetített előre, és szerintem még most is üde színfolt a szerepjátékirodalom klisékkel terhes egén.

Rejtőző hold, éji szem 4.5/5
Az egyik kedvenc Chapman mellékszereplőm, a kharei származású spoiler ismét feltűnik: ezúttal Erion városában, ahol próbál hétköznapi életet élni. Mikor azonban kiderül, hogy az őt alkalmazó családot valaki csúnyán manipulálja az egyetlen életben maradt fiú unokán keresztül, ismét elővesz egy rég használt eszközt és leszámol a csalóval. Kesernyés felhangú történet, ami valahol a törődésről és a valódi hősiességről is szól.

Holtszezon 4/5
Az Odalentből megismert erioni atipikus kalandozó társaság új története, amelyben két szemben álló sötét mágikus praktikákat is űző alvilági banda próbálja meg őket kihasználni, de rá kell jönniük, hogy rossz lóra tetettek. Olyanra, amely egyenest a temetőbe tart. Ujjgyakorlat jellegű gyorsan pörgő eseményekkel teli novella, mely sztorijának bonyolultságát tekintve nem túl erős darab, de a jó párbeszédek és a fanyar humor miatt még mindig magasan veri a M.A.G.U.S-hoz írt novellák többségét. Egyébként meggyőződésem, hogy a címben rejlő szójáték volt az egész sztori ihletője.

Mallior mosolya 4/5
A vegyes fogadtatású Bíborgyöngyök antológia-trilógia egyik jobban sikerült novellája. Nem gondoltam, hogy meglehet írni az Ynev kompatibilis deszantos-fantasyt, de itt valójában nagyjából ezt olvashatjuk. A kötet novellái közül ez a legsötétebb hangulatú írás, amelyben a korábban megismert banda néhány tagja egy tisztességtelen zsarolás spoiler áldozataként kénytelen elvállalni egy olyan feladatot, ami nem csak Eriontól szólítja őket messze, de belekeveri őket egy városállam hatalmi harcaiba is.

+ Hamu és parázs 3.50/5.00
Az előző novella kvázi lezárása és átvezetés a következő Bíborgyöngyös novellához. Ebben az írásban Kornya Zsolt is közreműködött, de szerintem nem csak ettől lett kissé túl dark és nagyon pozőr az írás. Hiába kapunk képszerű leírásokat az eseményekről, de nekem határozottan túl sok volt az acsargás és a videójátékokból ismerős fatality a sztoriban. Aki pedig tisztában van a M.A.G.US. jogok körül zajló hajcihővel, szerintem sejti, hogy Enoszukénak miért is kellett lángba borulnia…

11 hozzászólás

Wayne Chapman: Megkövült napvilág

Wayne Chapman: Megkövült napvilág

Wayne Chapman* pozíciója több szempontból is egyedi Ynev kristályégboltjának tartóoszlopai közt. Egyfelől azért, mert ő áll a legrégebben a helyén: a burokba zárt világot regényei, A Halál havában (1990) és az Észak lángjai (1991) teremtették meg, a M.A.G.U.S. alapkönyve (1993) ezek alapján, az ő irányításával rendezte be a játékosok számára Ynev színpadát. Másfelől azért, mert oszlop létére sem hajlandó középen megmaradni. A renieri homály mezsgyéjétől a boomeni költőiség magaslataiig bárhol megállja a helyét – e kettő vegyüléke teszi olyan hatékonnyá és emlékezetessé novelláit, melyekkel világát máig alakítja.

Gyűjteményes kiadásuk első kötetében a kalandozóké és a cselekményé a főszerep. A hetedkor alkonyának háborúk és intrikák dúlta Ynevén járunk, ahol mindennek ára van az istenek hamis aranyán, a napvilágon kívül, a valódi bűbája alól pedig egyetlen teremtett lény – legyen az ilanori bárd, elf kuplerájos vagy kahrei orvlövész – sem vonhatja ki magát.

Megkövült napvilág
Odalent
Rejtőző hold, éji szem
Holtszezon
Mallior Mosolya
Renier & Chapman: Utójáték – Hamu és parázs

* Szerzői név, melyet Gáspár András (25) és Novák Csanád (18) kreált a magyar fantasy-piac meghódítására, és 1994-ig közösen használt.

Hirdetés