csartak MP értékelése


>!
csartak MP
Iain M. Banks: Hidrogén szonáta

"– Mert veszélyes. Meg is halhatsz, ha nem vigyázol.
– És te? Te nem félsz a haláltól?
– Mi okom lenne rá? Én avatár vagyok. Nekem a halál nem ugyanaz, mint neked. Egy embernél más a helyzet. A ti halálotok csúnya, zavaros ügy.”

Egyik kedvenc sci-fi sorozatom a Kultúra. Mindig élvezettel merülök el ebben a világban, Banks elrugaszkodott víziói magukkal ragadnak. Annyira lenyűgöző ez a civilizáció, annyi lehetőséget rejt magában, amennyit a mai világunk soha sem fog megadni. Ez a szabad ember világa, ahol nincs pénz, test kötöttsége, ahol fejlett a génmanipuláció, nincs öregedés, és halálos betegség.
A Hidrogén szonátában is vannak persze abszurd helyzetek, helyszínek – viszont kevésbé elborult, mint a többi regény, sokkal inkább emberibb érzésekkel teli.
A könyv felénél furcsa gondolataim támadnak. A gondolat folyamatosan ölt testet, és belefacsarodik a szívem és valami fáj belül mikor a végéhez érek. Hiszen tudom jól, hogy ez volt Banks utolsó Kultúra könyve. Amellett, hogy nem olvashatok többet erről a csodálatos világról, a Kultúráról, az is szomorú, olyan mintha érezte volna, hogy mi vár rá, amikor a könyvet írta.
Az elmúlás, az élet befejezése – itt szublimálás néven fut. Eltűnni a világból, kitörlődni. Mi vár ránk a másik oldalon.
A Hidrogén szonáta az ő utolsó dala volt. És ahogy Vyr Cossont búcsúzik az utolsó lapokon – elmegy céltalanul a végtelenbe, egyúttal Banks is búcsúzik tőlünk.


Iain M. Banks: Hidrogén szonáta

Iain M. Banks: Hidrogén szonáta

A zsákmányvadászok már éhesen kerülgetik a koncot.
A gzilt faj napjai meg vannak számlálva, mindenféle értelemben.

A katonailag szervezett társadalomban élő, mégis meglepően békeszerető gziltek tízezer évvel ezelőtt komoly szerepet játszottak a Kultúra megalapításában, és csak az utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy mégsem csatlakoznak az alapítókhoz. Most azt a kollektív döntést hozták, hogy követik sok millió más faj útját: szublimálnak és felfedezik a létezés egy új, minden eddiginél gazdagabb dimenzióját.
A készülődés napjait beárnyékolja a tény, hogy valaki felrobbantja az egyik gzilt hadosztály főparancsnokságát. Vyr Cossont tartalékos tiszt is gyanúba keveredik, és most mindenki őt keresi életre-halálra. Cossont és társai, egy félreprogramozott android és egy gyanús kultúrabeli avatár nekivágnak az utolsó küldetésnek, amit a parancsnokságon kaptak. Meg kell találniuk egy tízezer éves kultúrabeli férfit, az egyetlen élő embert, aki talán még tudja, hogy mi történt annak idején.

A gziltek búcsúja nagyobbat szólhat, mint a faj egész eddigi története. Iain M. Banks utolsó Kultúra-regénye méltó módon vesz búcsút a rajongóktól, és állít örök emléket a sci-fi valaha élt legnagyobb skót szerzőjének.

Hirdetés