Kiss_Csillag_Mackólány P értékelése


>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?

Nem véletlen az a mondás, hogy „apák bűnéért gyakran sír a gyermek”.
Bizony, a dolgok nem mindig évülnek el, maximum lappanghatnak az elfeledés reményében.
Ezt a történetet sokkal összeszedettebben kellett volna összerakni, rémesen összevissza volt. Kapkodott ide-oda, amit én most nem a hagyományos idősíkok közötti ugrálásnak éreztem, hanem egyértelműen a kapkodásnak tudtam be.
Mint amikor az ember – gondolom én – elkezdi élete első regényét, és az égvilágon mindent bele akar írni, aztán lesz egészből egy nagy katyvasz.
Itt is azt éreztem.
Pedig ez egy akkora történet, amiből felejthetetlen könyvet lehetett volna írni, emberek jellemét-jellemtelenségét még-még-még jobban kidomborítva, bizonyos dolgokat sokkal jobban részletezve, néhány dologról meg nem is beszélve. (pl. engem abszolút hidegen hagyott a történet szempontjából, hogy isznak-e kávét felszállás előtt, annál inkább érdekelt volna a napló pontosabb részletezése)
De nem én írtam, így ennyi maradt.


Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?

Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?

Sacha Batthyány nagynénje a II. világháború végének egyik legszörnyűbb náci bűntettébe keveredett bele. Amikor a kései utód lejegyzi a történetet, régi családi titokra bukkan. Néhány héttel a háború befejeződése előtt Batthyány-Thyssen Margit grófnő mulatságot rendez az ausztriai Rechnitzben (régi magyar nevén Rohoncon). Éjfél körül a vendégek elhagyják a kastélyt, és agyonlövik a vasútállomáson továbbszállításukra várakozó 180 magyar zsidó munkaszolgálatost. Hogy pontosan mi történt azon az éjszakán, mindmáig tisztázatlan. „És neked – kérdezte Maxim Biller német író a szerzőt – mi közöd mindehhez?” Sacha Batthyány elkezdte keresni a kérdésre a választ. Utazása elvisz a régi Magyarországra, a háború utáni Ausztriába, a mai Svájcba, a Gulag szibériai lágereibe, egy pipázó pszichoanalitikus díványára és egy auschwitzi túlélő Buenos Aires-i nappalijába. Mindezek során felfedez egy titkot, aminek következtében hirtelen máshogy látja a családját és saját magát. Vajon az előttünk járó nemzedékek befolyással vannak arra, ahogyan élünk? Pedig milyen szilárdan hittük, hogy felvilágosultak és modernek vagyunk, és egyedül saját magunk döntjük el, milyenek legyünk. Sacha Batthyány könyve jelen időben elbeszélt, szokatlan családtörténet, egy letűntnek hitt Közép-Európa panorámája, egyszersmind egy generáció pszichogramja.

„Kitűnően megírt könyv Rechnitzről és más családi poklokról, történelmi panoráma, amelyben összefonódik egy család története Közép-Európa történetével – és nem utolsó sorban nagyszerű esszé a múlt jelenvalóságáról” Der Spiegel

A magyar származású Sacha Batthyány (szül. 1973) szociológiát tanult a Zürichi és a Madridi Egyetemen, előbb a Neue Zürcher Zeitungnál dolgozott szerkesztőként, majd 2010-től a Tages-Anzeiger magazinjánál. A Svájci Újságíró-iskola docense, és 2015 óta Washingtonban él, onnét küldi a politikai és társadalmi életről szóló tudósításait a Süddeutsche Zeitungnak.

Hirdetés