Bla IP értékelése


>!
Bla IP
Féja Géza: Sűrű, kerek erdő

Meg kell mondanom, – Mea Maxima Culpa – nekem 63 évesen teljesen új volt Féja Géza munkássága és könyve, csak nevét ismertem. Nemrég került hozzám egy csereakcióban a Sűrű kerek erdő című kötet, amely egy kisregény- és elbeszélés-gyűjtemény. Az elsőt közülük elolvasva egy sokszereplős, nagyon jó stílusban megalkotott, sikamlós kis történetet ismertem meg szélhámosokkal a főszerepben, s azonnal kedvet kaptam a többihez is. A második véletlenül kiválasztott rövid, drámai novella volt 1952-ből, a kollektivizálás világából, ahol a szerencsétlen paraszt rossz, tragikus útra téved. A harmadik egy diák tiszta szerelmének és „paráznaság útján való” férfivá válásának története. A negyedik ismét egy szerelmi indíttatású paraszti dráma. Jó írások, széles választék! A szerző nagyon mély ismeretekkel bír a XX. század derekán a középosztályban, ill. a parasztságban élők életéről, sorsáról, tipikus figurákról, jellemző sorsokról, s azokat gyönyörű, ízes nyelvezettel örökíti meg. S az utolsó novella – épp aktuális témát felvetve – a nyugati határon átlépő, disszidálókról emlékezik meg, bár szerintem kissé színpadiasan. S ez mának szóló üzenet is: Vajh’ miért érzik ugyanúgy magyarok 50-60 év múltán, azaz újabb, több mint fél évszázad elteltével, hogy el kell hagyniuk hazájukat? Bármennyire tragikus, de ez az újabb, a legutóbbi években felgyorsuló kivándorlási hullám mond sommás ítéletet az elmúlt fél évszázad Magyarországának eredményeiről.


Féja Géza: Sűrű, kerek erdő

Féja Géza: Sűrű, kerek erdő

Féja Géza a kötet kisregényeiben és elbeszéléseiben szatírával, humorral, lírával és az öregkor bölcsességével idéz fel egy elsüllyedt világot. A történetek szereplői nagyrészt dzsentrik, polgárok, bohémek, szélhámosok, botrányhősök, képmutató feleségek és utcalányok. Féja Gézának elapadhatatlanul sok emléke van erről a világról. „Ha visszatekintek az átélt történelemre – olvashatjuk egyik vallomásában –, úgy érzem, hogy sűrű élménytömegéből alig írtam meg valamit. Néha bévül titokban elkészült dolgok törnek fel oly sebességgel, hogy öreg ujjaimmal alig bírom követni őket.” Meghökkentően sokat tud a magyar középosztályról, melynek erkölcsi és szellemi igénytelenségét, öntörvényű bomlását, eltékozolt életét, céltalan vegetálását és végelgyengülését mutatja be. Ismeri típusait és figuráit, azok magatartásformáit, öncsalásait, szerelmi viszonyait, mámorba meneküléseit; egy-egy történetbe több regényre való emberi adatot zsúfol. Ennek a gazdagságnak önmagában is nagy valóságidéző ereje van; nemcsak egy anakronisztikus világ pusztulásának belső determináltságát igazolja hitelt érdemlő természetességgel, de a kisregényeket és elbeszéléseket is érzéki teljességűvé teszi.

Hirdetés