zbarta értékelése


>!
zbarta
Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában

Különös érzések közepette fogtam bele ennek a könyvnek az olvasásába. Az érzetek vezérmotívuma még jobban erősödött az első oldalakon, ez pedig maga az alaphelyzet volt: egy nő (a szerző) egy másik nő (az ápolónő) szájába ad egy történetet, amelyet az egy harmadik nőről (az áldozatról) mesél el. Hmm. A félelmeim alaptalanokká váltak, az események és a történetvezetés hamar magába szippantott, élveztem az olvasást. Nincs igazuk azoknak, akik szerint addig, amíg M. Poirot meg nem jelenik a színen, addig nem is érdekes az egész. De, az.
Ugyanakkor észrevételezem, hogy AC regényeinek (bizonyosan a novelláinak is) helyszíne tulajdonképpen édes-mindegy, onnan tudjuk mégis a helyszínt, mert vagy a könyv címe tartalmazza, vagy a szerző utal rá a történet elején. Lényegtelen, hol játszódnak a művek, helyi karakterisztikát az eddig olvasottak között nem fedeztem még fel. A „Gyilkosság Mezopotámiában” is erősíti a sort, sőt, moderátorunk, Miss Leatheran szájába adva AC egyértelműen közli is az olvasóval, hogy „…ebben a történetben nem lesz semmiféle couleur locale”, azaz nyugodtan játszódhatna az egész egy maja piramis feltárásán, esetleg Stonhenge-nél, Gorsium romjai között, vagy Grönland jégmezőin, esetleg a Holdon, a helyi jelleg nem domborodna ki egyiknél sem. A lényeget ez a tény nem érinti, az ugyanis a csavaros észjáráson van.
Poirot-ból az első olvasásom, ezért valahogyan Columbo hadnagy ugrik be a figuráról, a Los Angeles-i rendőrségtől, ugye. Az ő filmjeinél kár lenne a cselekmény közben azon gondolkodni, hogy ki lehet a gyilkos, hiszen azzal indul mindegyik epizód, hogy tanúi vagyunk a bűntettnek, majd ahogy fogynak a filmkockák, úgy szorul a hurok a tettes körül. Mezopotámiában fordított a sorrend, csak a legvégén derül ki, hogy (ahogy az angolok mondhatnák) „mi az ábra”, de ugyanaz az alapos, aprólékos, már-már idegesítő tapogatózás folyik itt is, ott is. Felsejlik bennem valami enyhe gondolat-csíra, amely afelé igyekszik, hogy a Columbo-filmek alapötlete egy hasonló „AC kihívás” után született meg :)
Rokon léleknek érzem magam: már az áldozatra vetett első pillantás után éreztem, hogy ki beszél mellé, sőt, a tettesek körét is két személyre szűkítettem le – már ekkor. A gyanúm beigazolódott, a tettes személyét pontosan megjelöltem az elkövetéskor. A másik jelöltem… nos, abból egy igen beteg AC krimi születhetett volna, ha ő is úgy gondolta volna.
Épp úgy, mint a Három vak egérnél, itt is találtam további, jó lehetőségeket kínáló mellékszálakat, amelyeket talán érdemes lett volna megvalósítani. Például Miss Leatheran-t, mint friss húst újonnan érkező fiatal hölgyet talán megkísérelhette volna behálózni az egyik partiképes fiatalember, hogy ezen a méssaliance-on keresztül is közelítsünk a rejtélyes, és lássuk be: körmönfont bűneset felgöngyölítéséhez. Nos, ez most kimaradt a regényből, de talán majd egy másik univerzum másik AC regényében megvalósul. El kell ismerni azonban, hogy ez a földi változat is kiválóra sikerült.


Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában

Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában

Elszántam magamat, hogy elmondom… az egészet! Valakinek el kell mondanom, különben beleőrülök… Tudja, mitől félek? HOGY MEG FOGNAK ÖLNI! Kaptam egy levelet… Fredericktől, a HALOTT FÉRJEMTŐL! Azt írta, ha valaha hozzámegyek egy másik férfihoz, MEGÖL! Én mégis hozzámentem Erichez… És két nappal az esküvőnk után kaptam ezt a levelet:Nem engedelmeskedtél. Nem menekülhetsz. Te csak Frederick Bosner felesége lehetsz! Meg kell halnod. Megrémültem… de Eric mellett biztonságban éreztem magam. Aztán megkaptam a második levelet:…

Hirdetés