hcs23 értékelése


>!
hcs23
Scott Turow: Ártatlan

Csend van a teremben. Mindenki az utolsó, végső „csatára” vár, ami döntő fontosságú lehet az ügy kimenetele szempontjából. Az ügyész szeme sarkából az esküdteket fürkészi, majd pedig mély lélegzetet vesz, tollát leteszi, komoran előretekint, és mint aki mindent egy lapra feltéve, utolsó szalmaszálba kapaszkodva próbálja menteni a menthetetlent, belekezd:
– Akkor vegyük végig. Tulajdonképpen milyen ember maga?
Kérdően magam elé nézek. A védőügyvédem persze rögtön kapcsol.
– Tiltakozom! Nem kapcsolódik a tárgyhoz az, hogy az ügyfelem milyen emberi tulajdonságokkal rendelkezik.
– Helyt adok – feleli határozottan a bíró. – Kérem térjen a lényegre.
– Akkor felteszem másképpen a kérdést. Hány könyvre adott eddig ötös értékelést? Hány könyvvel volt eddig maradéktalanul elégedett?
Nem akarnék konkrét számokba belemenni, ezért inkább vetítek.
– Kevéssel, de pontos számot nem tudok mondani.
Egyébként tényleg nem tudok.
– Szokta ön mások véleményét olvasni?
– Igen.
– És mit gondol, ezek mennyire vannak befolyással mások olvasási szokásaira?
– Bizonyára embere válogatja. Én például szeretem magam megítélni a dolgokat.
– De azzal csak egyetért, hogy egy negatív vélemény lefelé húzza a pontszámot, alacsony százalékérték esetén pedig a többség azért elgondolkodik azon, hogy valami oka csak van annak a nem túl hízelgő számnak?
– Egyet. De az Ártatlané éppenséggel elég jó.
– Hát éppen ez az! Egy ilyen ember, mint ön, aki szereti lefelé húzni az átlagot, mindenben a rosszat, a hibát keresi, hogyan tud 5 csillagot adni egy tárgyalótermi kriminek, amely szinte ugyanazon séma szerint van megírva, mint annak első része? Talán ezt nem tartja hibának?
– Annak tartom.
– És ez miért nem jelenik meg az értékelésében?
– Nem olyan mértékű, amelyet „büntetnem” kellene. Másodszor: tudtam, mire vállalkozom, mit várhatok. Azt kaptam, amire számítottam. És ez a séma nekem tetszik.
– Tehát ez a séma, bármilyen unalmas is, mindig maximális pontszámot kap önnél, csak azért, mert tetszik?
– Nem feltétlenül. A tetszési index az egyhangú, monoton, már ismert elemek számának növekedésével fordítottan arányos. Bizonyára huszadik, ötvenedik, századik ilyen már megsínylené a dolgot. Sőt, valamennyire már ez is megsínylette, pedig csak a második volt. Sok dolog azonban lendített rajta.
– Pedig a szereplők is ugyanazok maradtak, és szinte semmit nem változtak. Molto ugyanolyan önfejű, és ugyanolyan irigy Rusty sikereire, mint korábban. Rusty pedig ismét ugyanazt a hibát követi el, ugyanabba a folyóba lép és kénytelen ugyanazt az utat végigjárni.
– Valóban. De a körülmények másak. A gyilkosság is teljesen más. És bejön a képbe Nat, aki új lendületet ad a történetnek, egy harmadik nézőpontot, amely megmutatja, mennyire nehéz akkor, amikor az embernek kötelessége az ártatlanság mellett állnia, ugyanakkor megérti Molto gondolatmenetét is, és rettenetesen fél, hogy mi van, ha valóban a másik félnek van igaza. Nat helyzete nem éppen irigylésre méltó, Rustyt ellenben nem tudom sajnálni. Tudta, hogy milyen veszélyes vizekre evezik, és ilyen múlttal azt is tudta, hogy ez lehet belőle, ha sokat vár a haláleset jelentésével.
– Tehát Rustyt azért bírálja?
– Igen.
Az ügyész érzi, hogy nem sikerült kizökkentenie a vádlottat, azonban egy patthelyzetet sikerült kicsikarnia, ami kis mosolyt azért csal az arcára. Így ha nem is elégedetten, de nem teljesen verve ülhet vissza a helyére.
– Nincs több kérdésem.

7 hozzászólás

Scott Turow: Ártatlan

Scott Turow: Ártatlan

Tommy eltöprengett egy pillanatra azon, ami hónapok óta egyszer sem jutott az eszébe. Nem látott rá sok esélyt, ellentmondott a bizonyítékoknak, a józan észnek, mégis feltette a kérdést. Mi van, ha Rusty ártatlan?

Húsz éve Tommy Molto azzal vádolta ügyész kollégáját, Rusty Sabichet, hogy megölte egykori szeretőjét, és Rusty, a vád képviselője egyszerre a vádlottak padján találta magát. Rustyt végül tisztázták, de a világrengető tárgyalásba kis híján mindkét férfi belerokkant. Moltót meghurcolták, és noha Rusty visszakapta a karrierjét, annál sokkal jelentősebb veszteségeket szenvedett.

A jelen. A hatvan éves Rusty, a fellebbviteli bíróság elnöke újabb rémálomra ébred. A felesége, Barbara gyanús körülmények között elhalálozik, és megint ő az első számú gyanúsított.

Újra összefog hát karizmatikus védőügyvédjével, Sandy Sternnel, hogy a fiát, Natet meggyőzze ártatlanságáról. De vajon mit titkol előlük a fiú? Bombasztikus tárgyalás veszi kezdetét, ahol napvilágra kerül minden hazugság, féltékenység, bosszúvágy és az emberi lélek legsötétebb oldala, ahol Rusty Sabich és Tommy Molto egyszer s mindenkorra pontot tehet az igazság nevében vívott harcára.

Az Ártatlanság Scott Turow műfajteremtő, felejthetetlen első regénye, az Ártatlanságra ítélve folytatása, amelyben ismét bebizonyítja, hogy nála jobban jogi krimit senki sem tud írni.

Hirdetés