GytAnett P értékelése


>!
GytAnett P
George Cooper: Magánügy

Már több mint egy éve megvan ez a könyv. Az egyik áruházban sikerült rátalálnom akciósan. Gyorsan ránéztem a moly adatlapjára, és szomorúan láttam, hogy akkor (ha jól emlékszem), még csak 4-5 ember csillagozta. Úgy gondoltam, hogy nem gond, rápróbálok a könyvre, ha nem is tetszik, akkor sem bukok rajta sokat. :)
Maradéktalanul az én hibám, hogy nem 5 csillagos a könyv, mert amúgy az. Azt viszont meg kellett állapítanom, hogy nem az a történet, amit fáradtan szabad olvasni. A legjobb akkor, ha van 2-3 napod, amikor több órát is rá tudsz szánni. Sajnos most olyan időszakom van, hogy nem igazán kötnek le a könyvek, ráadásul hamar beájulok. A legtöbbször úgy jártam, hogy 10-20 oldal elolvasása után egyszerűen elaludtam rajta, pedig annyira érdekelt! Komolyan mondom, furdal miatta a lelkiismeret, mert nem ezt érdemli ez a könyv. Mivel ilyen lassan, és kis részletekben tudtam haladni vele, nem mindent sikerült teljesen felfognom.
Négy főszereplőnk van, mindegyik eszméletlen jó karakter, és még hasonlóan jó mellékszereplők is társulnak a történethez. Nagyon jól kidolgozott, pedig tényleg sok szálon fut a cselekmény, majd a végén egy komplett nagy egészet képez.
Az elején még kicsit furcsállva néztem, mert nem értettem, hogy most akkor itt mi is lesz, de ahogy fogytak a lapok, úgy lett egyre világosabb. (Annak ellenére, hogy még a végére sem fogtam fel mindent, azért a lényeget megértettem. :D Fránya fáradtság…)
Bevallom töredelmesen, nem olvastam még Rejtő könyvet, így nem tudom, hogy a hozzá való hasonlítás megállja-e a helyét. Én inkább a korai Vavyan Fable-t fedeztem fel benne, aminek nagyon örültem, mert a kedvenceim között van számon tartva az írónő. Azt hiszem, hogy ezt a fajta humort csak a magyarok tudják leírni, nekünk van meg ehhez a megfelelő szókincsünk. (Lehet, hogy csak elfogult vagyok. :P)
Amúgy úgy indultam ezzel a könyvvel, hogy ténferegtem a polcom előtt, mert nem tudtam, hogy mi legyen a következő olvasmányom. Levettem a többi mű közül, elolvastam az első oldalt és már ez az egy oldal alatt felröhögtem, úgyhogy ez lett a nyerő. :) Amikor tényleg rá bírtam koncentrálni, nem volt ritka a hangos felvihogás. :D
Őszintén szólva a borító nekem nem tetszik, viszont a történethez tényleg nagyon illik.
Sajnálom, hogy ennyire ismeretlen könyv, mert megérdemelné, hogy többen olvassák.
Nem tudom, hogy G.C. tervez-e még másik könyvet, ha igen, akkor egyáltalán valamelyik kiadó megadja-e neki a lehetőséget, mivel ez sem volt egy sikeres mű, de nagyon örülnék neki, ha még olvashatnék tőle. :)
Egyszer, pár év múlva mindenképp szeretném majd újraolvasni, mert szeretném, ha egyszer minden összeállna a fejembe. Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem jókor vettem a kezembe. :/

7 hozzászólás

George Cooper: Magánügy

George Cooper: Magánügy

Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen:
Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!

Hirdetés