Mareszkaresz P értékelése


>!
Mareszkaresz P
Horváth György: Estvér

Érdekes, ahogy egy ilyen rövid könyvben megteremt és kibont egy teljes univerzumot és emellett a szereplői is jól kigondoltak, sokoldalúak és érdekesek. Mesének mese, de mégsem teljesen. A gonosz nem egyértelműen gonosz (még a fő-fő gonosz sem), mert egyből bepillantást nyerünk az ő életébe is. De a jó sem makulátlan és tökéletes. Nameg néhány jelenet miatt gyereknek se igen adnám. Az is tetszik, ahogy összefonódnak és szétválnak a szálak, hogy keresztezik egymást utak, de a végén nincs egy mindenki találkozik mindenkivel és minden korábbi félreértés elsimul jelenet. spoiler És ha már spoilereknél tartok spoiler egyszerre voltam mérges a könyvre, mert hogy merészeli, és magamra, mert mérges vagyok a könyvre végül arra jutottam, hogy jó így, ahogy van
A szójátékokról és úgy általában a szóhasználatról majd' el is felejtkeztem. Először nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem az, hogy néha egy-egy szóval teljesen kiránt a mesevilág valóságából (már abban az értelemben, hogy nem feltétlen mesevilágba illő szavak voltak), de végülis megbékéltem velük, mert ki vagyok én, hogy eldöntsem, hogyan beszélnek ebben mesevilágban.
A végén a verseken jót mosolyogtam ha nem buszon olvasom, az is meglehet, hogy nevettem is volna, szerintem jó levezetője volt a kötetnek.


Horváth György: Estvér

Horváth György: Estvér

Egyszer volt, hol nem volt, a csillagos ég rétjét járva élt, sőt, még ma is él Égi Habók. Persze nem hívták mindig Égi Habóknak – dehogy hívtak mindig így –, mint mindennek, ennek is története van. Nos, nagy bölcs volt egykor, segített, vigasztalt, és olyan jó tanácsokat osztott, hogy hetedhét egekben csodájára jártak. Aztán…
Aztán egy borongós, de mégis szép napon felkereste őt a Tejút Csillagcsevelyű Hercegnője. Nagy bajban volt a hercegnő, mert fia, Rásemheder Áron rosszcsontnak bizonyult. Nem volt gonosz, ó nem, de nem tisztelt senkit és semmit, mások kárában lelte örömét, s mikor már nem tudott több csínyt kieszelni, úgy döntött unalmas itt: fölpattant hát ködparipájára, és uccu, más kozmoszokba vágtatott!
Nem csoda, ha sehol sem szerették Rásemheder Áront, hisz borsot tört mindenki orra alá, s mivel nem szerették, egyre több és egyre csúnyább csínyt eszelt ki. Gondja volt arra is, hogy fel ne ismerjék: mindenhol Jóska néven mutatkozott be. Hamarosan úgy is emlegették a világokban szerte, hogy a ködparipás Bal Jóska.

Hirdetés