kfg értékelése


>!
kfg
Magyar Bálint (szerk.): Magyar polip

Magyar Bálint (szerk.): Magyar polip A posztkommunista maffiaállam

meglehetősen ambivalens érzéseim vannak ezzel a könyvvel, két okból is. egyrészt a benne foglalt tanulmányok változó minősége, másrészt pedig a – némileg hiányos – meggyőző ereje miatt.

a kötet kísérletet tesz a 2010 óta hatalmon levő orbán viktor uralmának leírására. a fő állítása az, hogy merőben új típusú hatalmi rendszerrel van dolgunk, amely a rendszerváltást követő időszak nyugati mintájú fejlődése után visszakanyarodás a kelet-európai (pl belorusz) posztkommunista fejlődése irányába, amit alátámaszt a magyar lakosság jelentős részének zárt, keleties kulturális értékválasztása, és amelynek fő jellemzője a hatalom családi, maffia-jellegű szervezése. ez a berendezkedés nem írható le a hagyományos korrupció fogalomkészletével, mert immár korántsem arról van szó, hogy úgy-ahogy normálisan működő államszervezet működését befolyásolják illegális juttatásokkal az alvilág képviselői, hanem a közpénzek magánosítására létrejött maffia-jellegű szervezet magát az államot szállta meg, és az államhatalom eszközeit felhasználva teremti meg a közvagyon magáncélra történő átcsatornázásának zavartalan feltételeit.

a kötet – magyar bálint bevezető tanulmányával együtt – szerintem elég komoly magyarázóerővel rendelkezik. olyan elmélet ez, amely konzisztensnek tűnő magyarázatot ad egy csomó olyan jelenségre, amely egyébként látszólag – legalábbis szakpolitikai értelemben – teljesen abszurdnak tűnik. ugyanakkor azonban a kötetbe foglalt írások inkább esszék, mint tanulmányok, az írások legtöbbjében a megnevezett tények/események leginkább illusztrációi az állításnak – abban az értelemben nem tanulmányok, hogy viszonylag kevés empírikus hivatkozás van bennük, és nem lépnek fel azzal az igénnyel, hogy számba vegyék az összes tényt és számot adjanak arról, hogy milyen mértékben állja ki az elmélet a tények összességére vetítve a próbát. laki mihály írja a tanulmánya bevezetőjében: „Mindez nem feledtetheti velünk, hogy Magyar közlései a Fidesz maffiaállamáról hipotézisek, mai állapotukban nem egy koherens elmélet vagy metaelmélet részei. Nem tudjuk ugyanis, hogy a magyar gazdaság mely részében – szektoraiban, régióiban, vállalatcsoportjaiban – meghatározóak, és jol marginálisak a bemutatott jellegzetességek, mint ahogy az sem dőlt még el, hogy a gazdaságirányítás és befolyásolás e szokatlan, (ahogy a mai szleng hívja) "unortodox” módszerei a Fidesz hosszú időre tervezett berendezkedésének átmeneti, rendkívüli, vagy az általuk remélt konszolidáció megszokott jelenségeinek bizonyulnak majd."

ezt fontos szem előtt tartani. a kötet meggyőző erejét némileg csökkenti, hogy szerzői a usual suspectek – közismerten liberális kutatók, amivel nem a szakértelmüket vonom kétségbe, csak fennáll a veszélye annak, hogy a szerzők „egy tőről fakadása” okán politikai elfogultságra hivatkozva kézlegyintéssel legyen elintézhető. kicsit az az érzésem, hogy ezt a kötetet kifejezetten élvezettel és haszonnal fogják forgatni azok, akik nagyjából úgyis tudják, hogy mi van, de – szemben széky jános bárányvakságával – egyáltalán nem biztos, hogy egy fidesz-támogatónak a magyar polipot azzal a meggyőződéssel adnám oda, hogy ez majd felnyitja a szemét.

ebben az értelemben gondolom, hogy a kötet magyarázó ereje nagy, a meggyőző ereje szempontjából azonban jelentős kétségeim vannak.

a magyar polip magyar bálint bevezető tanulmányával indul, ahol áttekintő leírását adja az elméletnek, s áttekinti mindazokat a területeket, amelyekre vonatkozóan azt relevánsnak tartja. ezt követően kutatók tematikus blokkokban fejtik ki az elmélet részleteit. az első blokkban szelényi iván, ara-kovács attila, pétervári zsolt és csepeli györgy rendszertanilag és történetileg helyezi el a berendezkedést. a másodikban fleck zoltán a 2010 utáni jogalkotást, krémer ferenc a rendőrség demoralizálását és átalakítását, bárándy péter és bihari istván az eu szervezett bűnözés elleni intézkedéseit vizsgálja, lattmann tamás pedig azt mutatja be, hogy az eu miért tehetetlen a posztkommunista államokban előtérbe kerülő, az eu értékeivel inkompatibilis törekvésekkel szemben.

a harmadik blokk a gazdaság és szociálpolitikát vizsgálja, különös tekintettel a külföldi tulajdonosok kiszorítására, a tulajdonok és egész üzletágak a „család”-hoz kapcsolódó tulajdonosok kezére játszására, legyen az akár törvényhozási úton (pl. trafikok, hirdetési piac), akár pedig tranzitállamosítás révén (amikor az államosítást követően állami hitellel, olcsón játsszák közelálló tulajdonosok kezére az adott vállalatokat), vagy éppen megfélemlítéssel, visszautasíthatatlan ajánlatokkal. külön fejezet foglalkozik az orbán-család nem-dokumentálható vagyongyarapodásával, kitérve a családi barátok vagyongyarapodásának a vizsgálatára is. foglalkozik fejezet a bankok működésével, a rezsicsökkentéssel, az agrárgazdasággal, illetve a szociálpolitikával és az abból kirajzolódó társadalomképpel.

a negyedik blokkban gábor györgy magisztrális tanulmánya foglalkozik a vallás szerepével orbán viktor küldetéstudatos gondolkodásában, talán a témájához mérten túl komoly apparátussal szedve szét az orbán nyilvános megszólalásaiból ezen a területen kivehető katyvaszt, megállapítva, hogy voltaképpen vallási források és egyházak eszközként való felhasználásáról van inkább szó, mintsem koherens, vallási alapú gondolkodásról. bozóki andrás és vásárhelyi mária pedig a kultúráról illetve a médiapiaci viszonyokról tudósít, bár ezek a leginkább szem előtt levő dolgok (számomra), így ezekben kevés újdonság volt.

a tanulmányokból kirajzolódik, hogy a kormányzás fő célja a zsákmányszerzés. ennek érdekében a család (természetes, olykor már dinasztikus kötésekkel megerősített család és a fogadott család) megszállja az államhatalom kulcspontjait, majd a családi, személyes lojalitás alapján egyéb pozíciókba is a saját embereit ülteti. ez lehetővé teszi az állam közvetett vagy közvetlen kontrollja alatt álló erőforrások zavartalan dézsmálását, a szocialista idők szervezetlen korrupciójától eltérően szervezetten, központilag irányítottan. a központtól távolabbi szereplők is a központ jóvoltából részesedhetnek a zsákmányból, kisebb mértékben. a körön kívül elhelyezkedők pedig lehetnek nem-részesülő támogatók, az ő lojalitásuk biztosítása érdekében zajlanak a nemzeti alapú kötődést biztosító, különböző ellenségképeket felmutató kampányok, lehetnek kifejezett ideológiai alapú ellenségek, akiknek létfeltételeit a lehetőségekhez képest minimálisra kell szorítani, és lehetnek társadalom alatti létre kárhoztatott tömegek, akiknek megnyerése nem fontos, felemelésük pedig aránytalan problémával járna.

miközben persze vannak kétségeim a kötet meggyőző-erejével szemben, azért kifejezetten javaslom elolvasásra és végiggondolásra.


Magyar Bálint (szerk.): Magyar polip

Magyar Bálint (szerk.): Magyar polip

Magyar Bálint 2001-ben Magyar polip – a szervezett felvilág címmel írt cikket az egész pályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért.

Akkor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a szervezett felvilág, a maffiamódszereket alkalmazó állam és a politikai családtagok voltak. 2010-ben azonban a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többségével jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítést már a társadalom egészén alkalmazza.

A rendszert leíró új fogalmi keret az elmúlt hónapokban revelációként hatott sok politológusra, szociológusra és közgazdászra. Felmerült a gondolat, hogy ezen az új nyelven lehetne modellszerűen értelmezni a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. A kötet szerzői – mindenki a maga szakterületén – erre tesznek kísérletet.

A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem az autokratikus kísérleteknek szintén kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, hozzájárulhat a volt Szovjetunió utódállamaiban végbemenő folyamatok megértéséhez is.

Hirdetés