mcgregor értékelése


>!
mcgregor
Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos

Az első novella (A Murthe) kapcsán az volt az első gondolatom, hogy régen olvastam olyan művet, amivel ennyire szenvedtem volna. Érdektelen, unalmas és gyermeteg, lehetetlen és cirkalmas párbeszédekkel, amiken úgy haladtam át, mintha egy végtelenül kínos távoli rokon cseppet sem vicces anekdotázását kellett volna végighallgatnom. Ráadásul kifejezetten idegesítő benne az öncélú névorgia, ahogy a cselekménynek egy nagyon lepukkant drogos képzelőerejéhez illő volta is. Az, hogy nem az én világom, az igen enyhe kifejezés. Van valami kisszerű, bizarr és bénán humorizáló az egész Haldokló Föld atmoszférájában, ami nekem egyáltalán nem jött be.
A következő két novella (Fader Fuvallata, Morreion) már jobb, de még mindig az az érzése az embernek, hogy a szerző Salvador Dali képeinek elemeit, különböző színek széles spektrumát és néhány nagyon extra fizikai jellemzőt belehajigált egy nagy kosárba, összerázta, majd találomra kihúzva minden kategóriából egy darabot, teljesen ötletszerűen alkotott meg figurákat és szereplőket, ez pedig meglehetősen hamar egyszerűen unalmassá és mesterkéltté válik – legalábbis számomra. A tarka és szürreális elemeknek ez a furcsa kaleidoszkópja öncélú és mélység nélküli. Egyedi, saját hangulatú a világa? Lehet vitatkozni róla. De biztosan nem hajlongok előtte, mivel rögvest az jut eszembe, hogy kisebb erőfeszítés nélkül bárki készíthetne egy Jack Vance bullshit generátort, ahogy van Coelho generátor is. A Haldokló Föld azonnal pattant le a kívánságlistámról. És messziről el fogom kerülni a szerzőt.

2 hozzászólás

Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos

Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Föld elöregedett, a vörösen pislákoló Nap bármelyik órában kihunyhat, véget érhet a világ. E mesés és borzongató, távoli jövőben, az emberiség huszonegyedik eónjában kietlen pusztaságokkal szabdalt, egymástól elszigetelt kultúrák vívják magányos harcukat a túlélésért. Ascolaisban és Almeryben, a Leomló Faltól nyugatra eső területen él egy csapat varázsló, akik szövetségbe tömörültek, hogy védelmezhessék érdekeiket. No meg persze, az értékeiket…

Közösségük szabályait a Kék Alapelvben, a Monstramentumnak is nevezett törvénykönyvben fektették le, mely eleve meggátolja az egymás közötti háborúskodást, a nyílt viszálykodást… De vajh, ki vethetne gátat annak, ha valaki fondorlatos módon, az Alapelv betűit kiforgatva próbálja elorozni társai varázstárgyait?

Rhialto már maga sem emlékszik, ki és mikor aggatta rá a kissé gunyoros „Csudálatos” ragadványnevet, de úgy rémlik, nem mágikus képességei ihlethették az illetőt, inkább hóbortos öltözetei és szokásai, valamint a hölgyek körében aratott sikerei. Ő maga is merész terveket szövöget varázslótársai mágikus IOUN-köveinek megkaparintására, ám amikor őt rabolják ki – a Monstramentum törvényeinek betűi mögé bújva –, felháborodott, kétségbeesett küzdelembe kényszerül…

Három különleges történet a Haldokló Föld-ciklus huszonegyedik eónjából – most először egy kötetben, új fordításban!

Hirdetés