Biedermann_Izabella P értékelése


>!
Biedermann_Izabella P
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Csak ismételni tudom sokak értékelését, zseniálisan induló regény, ami a végére veszít az újszerűség, az egyéni hang lendületéből.
Ménes Attila nyomasztó jüvőképében pont a hibbant nagybácsi csodálatos belső világa ad reményt, hogy aztán az anya ellaposodó, de legalább még szeretettel teli emberségéből a fiatalember kiüresedett árnyéklétéből magától értetődően érkezzünk meg a semmibe.
Azt hiszem, ezért is volt nehéz olvasni a regény utolsó egyharmadát.
Csak azt remélem, Ménes Attila nem látnok.


Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Ismerős kelet-európai, csencselőkkel, kisstílű bűnözőkkel, szélhámosokkal, műkedvelő és profi prostituáltakkal, lecsúszott egzisztenciákkal, hóbortos alakokkal, lerongyolódott hippikkel és kalandvágyó kispapokkal teli, kissé végítéletszerű vásári forgatagban téblábol az elmegyógyintézetből kiszökött Csucsu, a húga, Lenácska/Maddalena, aki a testét bocsátja áruba megélhetés végett, és Lenácska fia, Kenyér, aki arról álmodozik, hogy könyörtelen gyilkos, a várost uraló bandák főnöke lesz, ha megnő.
A vásárba várják a bolgár-török-román-albán szövetséges csapatok által ellenőrzött, ám függetlenségére büszke ország elnökét, akitől fontos bejelentés várható. Baljós jelek sokasodnak, érezni, hogy valami szörnyűség készül…
Három mesterien megkomponált monológból, Csucsu, Lenácska és Kenyér nézőpontjából bontakozik ki egy a jelentől nem is oly távoli, lehetséges jövő negatív utópiája.

Hirdetés