sztimi53 P értékelése


>!
sztimi53 P
Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

Én aki állatmeséken nőttem fel, hogyan kerültem el ezt? Az egész kicsit unalmasan kezdődött, meg is ijedtem, hogy kinőttem a mesékből, már nem tudom élvezni őket. Csalódott voltam. Ezek a nyulak új tanyát keresnek, nem valami izgalmas. Aztán kezdtem megkedvelni ezeket az antropomorf jószágokat, a küldetés már szinte Gyűrűk ura színvonalúvá kezdett válni a szememben, a hősök furfangjai, a mesemondó intermezzók, a természet csodái (amibe csak az ember rondít bele) egyre jobban lekötöttek. A második küldetés alatt már könyékig rágtam a körmeimet, igazai szuperhősök lettek az én nyulaim, képzeletem kevés szebb tájat látott a Watership-fennsíknál, még majdnem el is gondolkoztam Nadálytő diktátorságán, meg az elnyomáson, a többi nyulak szabadságvágyán, meg a látomások misztikusságán, kevés görög rege szagot is éreztem, de aztán úgy döntöttem, hogy elég lesz, ha csodálom a mesét. Úgy volt, imádtam.

5 hozzászólás

Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vakarcs a legapróbb az egész nyúltanyán, de titokzatos képesség szorult beléje: tévedhetetlenül megérzi a jövőt. Íme, most is rátör a látnokok emésztő nyugtalansága, tudja, hogy a tanyát közeli végveszély fenyegeti. De ki hallgat a prófétára a maga hazájában? Mindössze egy tucatnyi társa kerekedik föl vele együtt a nyúltermészettel igazán ellenkező vándorútra, hogy száz veszéllyel dacolva új lakóhelyet találjanak. És amikor itt már biztonságban érezhetnék magukat, csak akkor törnek rájuk a még nagyobb veszedelmek, akkor várnak rájuk a még nyaktörőbb kalandok. Aki Gesztenye, Vakarcs, Bósás és a többi hős tapsifüles történetét végigizgulta, kétszer is meggondolja majd, hogy nyúlszívűnek nevezze a gyáva embert.
Az angol író világsikert aratott – negyven nyelven, több mint tízmillió példányban megjelent – állatregénye úgy teszi a történetet emberközelivé, úgy bont ki fontos emberi tulajdonságokat belőle, hogy közben apró hősei hiteles állatok maradnak, nálunk is meghittebb értői és érzői a természetnek. És ha a szerző emberi szót ad a szájukba, csak arra figyelmeztet minket, hogy minden élő a testvérünk, ám egyedül mi, emberek menthetjük meg a végpusztulásól ezt a természetet, mindnyájunk közös otthonát.