Raving értékelése


>!
Raving
Angela Carter: Unicorn

Angela Carter: Unicorn The poetry of Angela Carter

Ajándékba kaptam ezt a kívül-belül szépséges kötetet. Angela Carter zömében a 60-as években írta a verseit, de eddig csak magazinokban jelentek meg, 2015-ben adták ki ezt könyvet. Mindössze 14 vers van benne, 42 oldalon. A többi 60-70 oldalt Rosemary Hill előszava és esszéje foglalja el. Egyetértek vele abban, hogy Angela Cartert méltatlanul mellőzik költőként, kár kihagynia ezt a kötetet annak, aki kedveli Angela Carter írásait, vagy általában a verseket. Viszont nem minden vers új a számomra, mert többet is beépített közülük az írásaiba. Ismerős volt a három japán pillanatkép a Fireworks novelláskötet A Souvenir of Japan és Flash and the Mirror c. novelláiból, az On the Dawn pedig a Several Perceptios hegedűs csavargóját villantja fel az olvasó előtt. A többi vers kellemes meglepetés szerelemről, és különösen annak elmúlásáról, házasságról, női létről. Köztük két versfordítás: középskót nyelvről (William Dunbar, Two Wives and a Widow) és középangolról (William Langland, William the Dreamer's Vision of Nature). Formailag vegyes költeményekről van szó, van köztük szabadvers; pontokba szedett, vázlatszerű prózavers, mondókaszerű részletek és rímes vers is, de a dallamosság, a szimbólumok és a megrendítő érzékletesség egyikből sem hiányzik.

1 hozzászólás

Angela Carter: Unicorn

Angela Carter: Unicorn

a) The Unicorn
As with the night-scented stock, the full
splendour of the unicorn manifests itself most potently
at twilight. Then the horn sprouts, swells, blooms
in all its glory. SEE THE HORN
(bend the tab, slit in slot
marked 'x')

Despite being one of the most influential – and best-loved – of the post-war English writers, Angela Carter remains little-known as a poet. In Unicorn, the critic and historian Rosemary Hill collects together her published verse from 1963–1971, a period in which Carter began to explore the themes that dominated her later work: magic, the reworking of myths and their darker sides, and the overturning of literary and social conventions. With imagery at times startling in its violence and disconcerting in its presentation of sexuality, Unicorn provides compelling insight into the formation of a remarkable imagination.
In the essay that accompanies the poems the critic and historian Rosemary Hill considers them in the context of Carter's other work and as an aspect of the 1960s, the decade which as Carter put it 'wasn't like they say in the movies'.

Hirdetés