Csabi P értékelése


>!
Csabi P
Sepsi László: Pinky

Megkísértett a gondolat, hogy @Kuszma, @giggs85, @makitra és @Dominik_Blasir értékeléseiből összeollózzam a magamét, mert nagyjából leírtak mindent, amit erről a könyvről gondolok. Kivéve talán, hogy én nem gondolom ezt a regényt kriminek, attól, hogy valaki keres valamit, és kérdezősködik, még nem lesz egy történet krimi.
Szóval nem ismételném az említett molyokat, inkább a műfaji keveredésen morfondíroznék egy kicsit.
Aki elolvassa Dunajcsik fülszövegét (nagyon elgurult a gyógyszere a fogadott vikingnek, de a fülszövegekről már kifejtettem többször a véleményemet), az kap az arcába mindenféle műfaji megnevezést. Lehet egy könyv ennyire sokrétű? Elsősorban gondolok a szépirodalom és a zsánerek (krimi, urban fantasy, noir, horror by Dunajcsik) egymásnak feszülésére. Az említett zsáner irodalmak elsősorban azokat részesítik örömeikben, akik nem annyira a valóság iránt érdeklődnek, mint inkább szeretnének meló után elmenekülni egy realitását vesztett világba (csakazért sem írom le, hogy eszképizmus), ezzel szemben a szépirodalom pont azoknak szól, akik a valóságot szeretnék megfejteni, és ebben néha pont a művészi eszközök homálya segít különös módon. Belátható, hogy ez a kettő elég erős ellentmondásban van egymással. Nem is könnyű ezeket párosítani úgy, hogy mindkét fél egyenlő esélyekkel részesüljön a hancúrozás örömeiből. Amiket pozitív példának tudok említeni, azok Csabai László Szindbád krimijei. A Pinkynél én nem látom ennek a fúziónak a sikerét, a zsáner (urban fantasy) uralkodik a történeten és a szövegen, a szépirodalom legfeljebb az igényesebb szövegalkotásban jelentkezik.
Az, hogy engem untatott a történet, az az én egyedi problémám, már rég elvesztettem az érdeklődésemet a fantasy iránt, de valamelyest azért annak is szerepe van benne, hogy SL szépirodalmi törekvései közben elengedte a fantasy szálat, a szereplők ide-oda mászkálása, a túl egyszerű konfliktusok és megoldások leültetik a sztorit, engem egy lövöldözős-mászkálós számítógépes játékra emlékeztetett az egész.

31 hozzászólás

Sepsi László: Pinky

Sepsi László: Pinky

Sepsi László mindent tud a krimiről, noirról, horrorról és az urban fantasyról, de nem esik kétségbe akkor sem, ha az úgynevezett magasirodalom ködbevesző elefántcsonttornyának nyirkos lépcsőházaiban kell eltájékozódnia. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy nem csak az emberi és a nem-emberi lélek működésével van tisztában, hanem arról is pontos fogalmai vannak, aminek talán még lelke sincs.

Új regényében olyan világot alkotott, ami bár minden oldalon újabb és újabb meglepetéssel szolgál, egészében véve mégis kényelmetlenül otthonos. Mert bár magunknak is nehezen valljuk be, nagyonis jól ismerjük a mindent átszövő korrupció csatornabűzét az orrunkban, a városlakók mellére esténként sötét démonként telepedő kilátástalanságot, de a beláthatatlan pusztulás apró réseiből elő-előbukkanó szépséget és csodákat is, amik miatt mégis, mindennek ellenére felkelünk reggelente.

A Pinky című regény éppen olyan, mint a címében szereplő különös, rózsaszín és kegyetlen ital: amilyen furcsának tűnik elsőre, olyan természetességgel eszi bele magát az ember agysejtjeibe, és egy pillanatra sem ereszt el a szélesvásznú végkifejletig. Egyben pedig újabb bizonyíték arra, hogy a XXI. századi fiatal magyar irodalom immár tényleg nem ismer sem zsánerbeli, sem nyelvi határokat, szíve pedig egy ütemben dobog az átkozott nagyvilág fékevesztett, dühös és szédítő ritmusával.
Dunajcsik Mátyás

Hirdetés