Juci P értékelése


>!
Juci P
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Az eleje egészen felvillanyozott ennek a könyvnek, annyira tökéletesen formálta meg Ménes az idők szavát felismerő, pont a megfelelő pillanatban meghülyülő Zuzmó alakját. Zseniálisan keveredik benne a gerinctelen, szervilis pondróság és az ártatlan, szent együgyűség.
A második részben mintha egy másféle ártatlanságba néznénk bele; itt Zuzmó húga, Lena az elbeszélő, az egyetlen olyan szereplő, akinek még mintha lennének valódi érzelmei ebben a kiégett világban – kivéve persze, ha át vagyunk verve, és ezek nem érzelmek, csak azoknak valamiféle romantikus füzetekből ismerős, szirupos utánzata, de Lena belső monológja számomra mégis egy intenzíven megélt érzelmi világot idéz meg, ami autentikusnak tűnik.
A harmadik részben Lena nagyfia, Kenyér a nézőpontszereplő – itt viszont az első két részre jellemző E/1. beszédmód átvált E/3-ra, így egy elidegenítettebb elbeszélést kapunk, amihez az is hozzájárul, hogy az anyjával (és Zuzmóval is) ellentétben Kenyér nemigen érez semmiféle érzelmet senki iránt; leginkább csak az az ambíció mozgatja, hogy egy napon ő legyen az utcai banda feje. Ez megint kapcsolódhat az ártatlanság kérdéséhez: a gyerekszemponttól várnánk azt, hogy a legártatlanabb legyen, és talán ez a legkegyetlenebb.
A könyv középpontjában mindenképpen a nő(k) szerepe van, de nem igazán tudom eldönteni, voltaképpen mit is mond Ménes ezzel kapcsolatban. Lena áll középen; az ő érzelmi világa és teste a történet mozgatója, de a kép, amit kapunk róla, nem egyértelmű. spoiler
A vásári prostitúció ebben a világban intézményesült dolognak, príma pénzkereseti lehetőségnek számít, ahol a férfirokonok futtatóként „vezetik” a lányukat, anyjukat, húgukat – de ha egy komplett csoportot (amelynek amúgy nem vagyok tagja) kiteszek ennek szerzőként, akkor nem ártana, ha az olvasó sejtené, hogy mi a fene volt a szándékom ezzel. Márpedig ezzel adós marad a könyv szerintem, és ez nálam bazi nagy mínusz pont.
Egyébként a háttér szándékos elmaszatolása ezt leszámítva nem zavart, sőt kifejezetten élveztem; debrecenieknek különleges csemege lehet a város és környékének posztapokaliptikus változata. Azért adok négyest, mert az elejét figyelemre méltóan jónak találom, de sajnos azt nem állíthatom, hogy egyenletesen jó az egész.

1 hozzászólás

Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Ismerős kelet-európai, csencselőkkel, kisstílű bűnözőkkel, szélhámosokkal, műkedvelő és profi prostituáltakkal, lecsúszott egzisztenciákkal, hóbortos alakokkal, lerongyolódott hippikkel és kalandvágyó kispapokkal teli, kissé végítéletszerű vásári forgatagban téblábol az elmegyógyintézetből kiszökött Zuzmó, a húga, Lenácska/Maddalena, aki a testét bocsátja áruba megélhetés végett, és Lenácska fia, Kenyér, aki arról álmodozik, hogy könyörtelen gyilkos, a várost uraló bandák főnöke lesz, ha megnő.
A vásárba várják a bolgár-török-román-albán szövetséges csapatok által ellenőrzött, ám függetlenségére büszke ország elnökét, akitől fontos bejelentés várható. Baljós jelek sokasodnak, érezni, hogy valami szörnyűség készül…
Három mesterien megkomponált monológból, Zuzmó, Lenácska és Kenyér nézőpontjából bontakozik ki egy a jelentől nem is oly távoli, lehetséges jövő negatív utópiája.

Hirdetés