Dávidmoly  értékelése


>!
Dávidmoly 
China Miéville: Vastanács

A Vastanács messze a leggyengébb Miéville eddig általam olvasott könyvei közül (de a Bas-Lag-trilógiából biztosan). Oké, most, hogy túl vagyunk a nehezén, túrjunk egy kicsit jobban bele.

Amiben Miéville (még mindig) jó: a fantasztikusan elborult és elborultan fantasztikus ötletek, valamint az organikus városábrázolás. Más szerzők sok kötetes ciklusokat (de legalábbis teljes regényeket) alapoznak olyan ötletekre, amiket ő csak úgy mellékesen odavet (hahó, gólembox és lassúszobrászat, rólatok van szó!). Új-Crobuzon spoiler pedig szinte élőlény, saját belső működéssel és az egészet az utolsó rozsdafoltos tégláig átható, szerves élettel: egyetlen lélegző, táplálkozó, ürítő, vadászó, lázbeteg spoiler és szaporodó spoiler organizmus. Ebben még mindig Miéville a legjobb, és ezek a részek működnek is,
És sok más olvasóval ellentétben nekem annyira nem tűnt agyatlan szélbalos propagandának se, annál azért árnyaltabban ábrázolta a felmerülő társadalmi konfliktusokat.

Viszont amiben Miéville eddig nem volt jó, az most se megy neki: karakterek, cselekmény, olvashatóság. Pluszban az ötletekből is kevesebb van, mint szokott, és ami van, helyenként azzal is át esik a ménes túloldalára; másrészt pedig rendszeresen nem fejti ki rendesen az ötletekben rejlő lehetőséget. Egyáltalán nem véletlen, hogy egy hétig küzdöttem a kötet végigolvasásával (és van még egy dolog, de azt majd a végén).
Szívesen mondanék valami jót a karakterekről, de Miéville nem tette meg azt a szívességet, hogy írjon ilyeneket a regénybe. Van egy csomó fel-alátébláboló, idegesítő és/vagy ellenszenves született vesztes, akik céltalanul verődnek ide-oda – nos, ők lennének a főszereplők… Jó, nem akarok igazságtalan lenni: a Vastanács zsebforradalmárai nem annyira taszítóak, mint az Armada női főszereplője, de mondjuk nem igazán bírt érdekelni, hogy mi van velük. És ez nem jó.
Cselekmény, hát az van, de részben a fura szerkezet (száz oldal után jön százötven oldal visszaemlékezés), részben a rettenetes, felfoghatatlan, tényleg rohadtul idegesítő és felesleges vontatottság* miatt csak helyenként (jellemzően akkor, amikor Új-Crobuzonban jártunk) tudott bevonni – magával ragadni pedig pontosan nullaszor. Van három történetszál (spoiler), amelyek érdekessége a felsorolásban elfoglalt helyükkel azonos, ám a rájuk szánt terjedelem fordított, azaz legkevesebbet a legizgalmasabbról tudjuk meg, és a legérdektelenebb szállal töltjük a legtöbb oldalt. Ez se túl szerencsés.
És ott van még a szerkezet mellett a stílus. Már a Perdido pályaudvar, végállomás is olyan barokkosan burjánzó szövegszörny volt, ami komolyan próbára tette az olvasó türelmét és kitartását, de a későbbi regényeiben ez sokat lényegesen javult. A Vastanács ebből a szempontból visszatérés az alapokhoz visszaesés: a szöveg olyan nehézkes, hogy az olvasó is úgy érzi, mintha spoiler. Nem viccelek: hétfőn inkább elmentem edzeni, minthogy tovább olvassam a könyvet, annyira lefárasztott…

És ígértem még egy nehezítő tényezőt, amit azért hagytam a végére, mert Miéville-nek ehhez semmi köze. Ez pedig a szöveggondozás, pontosabban annak a hiányosságai. Persze lehet, hogy csak azért, mert a regény kevéssé kötött le, de bántó mennyiségű hibát szúrtam ki olvasás közben, értelmetlen mondatoktól elkezdve rosszul toldalékolt szavakon át hibásan egyeztetett igékig.
A borító egy tipográfiai lidércnyomás, ami úgy néz ki, mintha Paintbe dobták volna össze egy félóra alatt – cserébe legalább a rajta lévő vonat jól néz ki spoiler.

Összegzés: a Vastanács nem rossz, de nem is jó. Miéville-től egyértelműen magasabb színvonalat várok el. Oké, ez egy (viszonylag) régi regénye, iktattuk. Három vonat az ötből.

*: ha meghúznák a felére (kidobálva elsősorban az idegtépő és értelmetlen tötymörgéseket), akkor nagyjából háromszor ilyen jó lehetne a regény

3 hozzászólás

China Miéville: Vastanács

China Miéville: Vastanács

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eljött a lázadások és forradalmak ideje, a konfliktusoké és az intrikáé. Új-Crobuzont egyaránt fenyegetik külső és belső erők. Nyílt háborút vív Tesh komor városállamával, ugyanakkor utcáit elégedetlenkedők tömegei árasztják el. A népes metropolisz a pusztulás szélére sodródott. És a felfordulás kellős közepén egy titokzatos, álarcos alak forradalom lángját szítja, hogy aztán a legváratlanabb helyeken szökkenjen szárba az erőszak vérvirágja.
Lázadók kis csoportja hagyja el kétségbeesésében a várost, hogy a külvilág veszedelmeivel bátran szembeszállva fölkutassa az utolsó reménységet, mely talán már csak a legendákban létezik. Elérkezett Új-Crobuzon létének legkritikusabb pillanata. És a suttogások szerint még valami. Eljött a Vastanács ideje.

Az angol új furcsák vezéralakja Bas-Lag-trilógiájával nem csupán a fantasyirodalmat helyezte 21. századi alapokra, de magát a regény műfaját is. Ezzel a kötetével zárul a ciklus, mely a Perdido pályaudvar, végállomással kezdődött, és az Armadával folytatódott.

Hirdetés