esztiyay értékelése


>!
esztiyay
Szabó Magda: Disznótor

Még sosem vettem részt korábban disznóölésen. Vajon ez volt az első alkalom?

Szabó Magda ifjúsági regényei után belevetettem magam a mélyvízbe, remélve, hogy nem fulladok bele. A számításaim jók voltak. Végül sikerült kikecmeregnem a túlpartra, és bár elfáradtam, nem kell hozzá sok idő, hogy új erőre kapjak, és tovább folytassam utam.

Hogy lehet valami ennyire szörnyű, és egyszerre mégis magával ragadó?
Ezt a kérdést a mű közepe táján tettem fel magamnak, először bele se akartam írni az értékelésbe. Persze már akkor tudtam a választ. Milyen lehetett ezt a regényt írni? Erre már senki nem fogja megadni a választ. Az írónőt nem kísértették a szereplők? Valahogy úgy képzelem, ha én írtam volna a könyvet, máig együtt élnék velük, nem akarnának elhagyni. És naphosszat ülhetnék olyan gondolatok felett, minthogy én lettem -e volna elég bátor lemenni a Sántához. (Bizonyosan nem.)

Pedig a szereplők csupán emberek, túlontúl azok. Egyikük sem tökéletes, titkaik, vágyaik, félelmeik vannak, bár lehetne osztályozni őket kedvelhetőség szerint, hogy ki érdemli meg jobban a boldogságot. Vannak olyanok is, akik nem érdemlik meg? Vagy róluk nem tudtunk meg annyit, hogy átérezhessük, mit miért tettek?
Az elején még nem gondolkodunk ilyeneken, még nem tudjuk a viszonyokat felmérni, ki kicsoda, és miért teszi azt, amit. Az elején…
Az ember csak olvas, és várja, hogy a végére minden rendbe jöjjön, reménykedik. Támadjanak fel az évtizedek óta halottak, oldódjanak meg a gondok, amelyek ki tudja, mióta keserítik meg a szereplők életét. Csak béküljön ki mindenki végre, csak legyen béke.
De az ember nem áll meg a közepénél, olvassa tovább. És egyre jobban elkeseríti, amit olvas.
Hogy végül mit kap meg: a megváltást, vagy valami egészen mást; hogy milyen szájízzel búcsúzik a műtől, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie.
Még én sem jöttem rá, mit érzek.
De az az egy biztos, hogy érzek. Sokfélét. És gondolok is, legalább ugyanennyit. Kénsárga, hold alakú szappanokról egy tanórára szállnak a gondolataim, majd borsra, cigánylány képére, és a fekete Bibliára. Ezzel el is mondtam minden, nem igaz?
Csak azt tudnám meg, mi lett a disznó sorsa? (És mindenki másé…)

„Most tél van és csend és hó és halál” – jutott eszembe, mikor befejeztem az értékelést.

>!
Jaffa, Budapest, 2016
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609541

Szabó Magda: Disznótor

Szabó Magda: Disznótor

„A Disznótor fedett aknamező, mindazé, aminek elemeit későbbi pályámon annyiszor felhasználom, olyan alapkönyv, amelynek kincsestárából napjainkig gazdálkodtam. Ha úgy tetszik: Mykene, Agamemnon felbontott sírjával. A siker és támadások, a pozitív olvasói és szakmai válasz hatására a Jókai Színház megkért, írjam a regényt színpadra, ez fordulópont volt pályámon, akkor jegyződtem el a drámaírással is. Ajtay Andor volt a Kígyómarás címmel létrejött színdarab rendezője. Kirobbanó siker lett, be is tiltották, mihelyt a kulturális területet ellenőrző illetékes megnézte. Engem viszont már nem lehetett betiltani, a nyugati sajtó és a nemzetközi PEN már figyelte, mi történik velem. A könyv kétféle fogadtatása forróból hidegbe és hidegből forróba mártogatott, megviselt, de büszke is voltam rá.”

Hirdetés