ppeva P értékelése


>!
ppeva P
Petőcz András: Másnap

Petőcz András: Másnap Feljegyzések a háborúból

Az Idegenek után többet vártam.
A sok-sok ismételgetés – bár értettem, hogy azt jelezheti, Anna egy pillanatra sem tud elszakadni attól, ami korábban történt vele –, egy idő után már nem többet, hanem kevesebbet adott. Ami viszont nagyon megfogott, az a menekültek új életbe beilleszkedésével kapcsolatos gondolatok. Az, hogy milyen skizofrén helyzet egyszerre biztonságban lenni, és idegennek lenni. Hogy hiába lehetnél akár boldog is, a személyesen megélt tragédiák, a múlt, a régi élet kötései, az új élet idegensége hogyan cincálják szét a lelkedet. Bármikor bármi előugorhat a sötétből: álmodban, egy érintéstől, egy szótól, egy hangulattól. Már az is beindítja a szorongási folyamatot, hogy milyen nyelven szólnak hozzád, szólalsz meg: az anyanyelveden, a korábbi országod hivatalos nyelvén, az új ország hivatalos nyelvén vagy a menekültek használta keveréknyelven.
Mindenesetre kicsit pihentetem még a harmadik könyvet, mielőtt belekezdenék.


Petőcz András: Másnap

Petőcz András: Másnap

Petőcz András új regénye, a „Másnap”, ismét megidézi Annát, a szerző „Idegenek” című nagysikerű, Márai-díjas könyvének tragikus sorsú főhősét. A kislány ebben a történetben végre eljut a „szabadság”, a „bőség” világába, ahol, legalábbis kezdetben, „minden jó”, ahogy azt ő maga tízenéves gyerekként gondolja.
Aztán a háború mindent tönkretesz. Anna, már majdnem felnőtt nőként, sehol sem érzi otthon magát, folytonos idegenségérzését csak fokozza a mindennapokban egyre jobban jelenlévő terror, valamint a tudat, hogy hontalan menekültként a magányát semmi sem tudja feloldani. Talán ha megtalálná ismeretlen apját, minden megváltozna…
Petőcz a tőle megszokott stílusban, nyugodt, világos mondatokkal fogalmazza meg vízióját napjaink világáról.
A főhősnek, Annának a kiszolgáltatottsága a 21. század emberének félelmeit, szorongásait tükrözi.

Hirdetés